CSAKAZÉRTIS: LÉGY SIKERES ÉS BOLDOG!: MI SZÜKSÉGES A SIKERHEZ?

CSAKAZÉRTIS: LÉGY SIKERES ÉS BOLDOG!: MI SZÜKSÉGES A SIKERHEZ?: 

A kívánság az emberi fejlődés motorja, amióta csak eleink lemásztak a fáról. A leghatalmasabb erő, mellyel rendelkezünk. De legtöbbünk mé... (A folytatásért klikk a linkre!)

Ma valami jó történik... (Bagdy Emőke)

"Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra,

hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk.

Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget:

'Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, 
akiket szeretek,

és akikkel ma csak találkozni fogok.

Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz,

végigvezetem az egész testemen,

és mosolyog minden pici sejtem, 
örül a mai napnak.

Ma valami jó történik!'

Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni!...

Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is.

Egy hétig, minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba,

hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket,

a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót

-         és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz.

Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak,

a saját tapasztalatainknak!"

Az emberi szükségletek hierarchiája : Maslow-piramis

 Abraham Maslow személyiségelmélete valójában az emberi szükségletekre vonatkozik, melyek mint a cselekvés hajtóerői hatnak. Szerinte az emberi lények viselkedését ki nem elégített szükségletek motiválják, és bizonyos alsóbbrendű szükségleteket ki kell elégíteni mielőtt a felsőbbrendű szükségletek kielégítésére sor kerülne.

Eltérően más kutatóktól, nem a patológiás valamint egyszerű, hétköznapi személyek tanulmányozásával foglalkozott, hanem olyan kiemelkedő személyeket célzott meg, mint Einstein, Elenaor Roosevelt és mások. Ez teljesen eltért a kutatások megszokott menetétől. Freud a feltételezett racionális lényt, az embert, ösztön állatként írta le, Skinner madarakat és fehér egereket alkalmazott kutatásaihoz, melyben a motivációs modellek egyszerű megerősítőkhöz, élelem, víz, büntetés elkerüléséhez kötődtek. Maslow ezekről a szerzőkről azt vallotta, hogy kizárólag az állati viselkedést írták le, elkerülte a figyelmüket az emberek közötti különbségek feltárása.

Maslow szükséglet-hierarchiája alternatívaként jelenik meg a freudi és skinneri determinizmus mellett. Úgy véli, hogy az emberek alapvetően öntudatos, önvezérlésű lények, akik szeretetre illetve fejlődésre vágynak. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a ciklusosan kirobbanó háborúkat, a gyilkosságokat, de ez nem azt jelenti, hogy ezek az erőszakos emberi természet velejárói. Maslow szerint erőszak akkor jelenik meg, amikor a személyt valamely szükséglete kielégítésében meggátolják. A vallási háborúk például, freudi értelmezésben az emberi agresszív ösztönökre vezethetőek vissza, ilyenkor ezek gátlástalan formában kitörnek, a vallásosság mögé történő rejtőzködés pedig egy védekező mechanizmus, racionalizáció, mely segítségével az elfogadhatatlan tudattartalmaknak egy logikus magyarázatot keresünk. Maslowi értelmezésben ugyanez az esemény az önmegvalósítási szükséglet kielégítésének meggátolásából fakad, akkor hajtunk végre agresszív cselekedeteket ha frusztrációt élünk át. Más szavakkal, azok a személyek, akiknek az alacsonyabb rendű szükségleteinek kielégítése, például a biztonsági szükséglet, akadályozva van, önmagukat erőszakos cselekedtek révén védik meg. Végeredményben tehát az emberek nem azért erőszakosak, mert ez örömet szerez számukra.

Maslow elméletének megfelelően, általános típusú szükségletek léteznek (fiziológiai, biztonsági, szeretet és megbecsülés), melyeket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a személy nagylelkűen, egocentrizmus nélkül tudjon cselekedni. A szükségletek mint előfeltételek hatnak, rendelkezünk minden adott pillanatban egy domináns szükséglettel, amelynek maximális hatása van a viselkedésre. Egy tini lány például félhet attól, hogy a csoport nem fogadja el. Ennek következményeképpen heroint kezd el fogyasztani, mely biztosítja számára a normális szociális beilleszkedést, de a heroinfogyasztást a valahová való tartozás szükségletének ki nem elégítettsége motiválja.

Maslow az embereket mozgató szükségleteket 5 kategóriába sorolta, melyeket hierarchikus szerkezetűnek képzelt el. A hierarchia alsó szintjén levő szükségletek már az állatoknál is megjelennek, míg a felsőbbrendű szükségletek kifejezetten az emberre jellemzőek.

 Elégedetlen volt a pszichoanalízis motivációs elméletével, ezért kidolgozta sajátját: a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (szükséglethierarchia), mely az alapvető biológiai szükségletektől komplex pszichológiai motivációkig terjed (l. az ábrát a könyvben). Az egyik szinten levő szükségleteket ki kell elégíteni ahhoz, hogy a magasabb szintre léphessünk. A legmagasabb szintű motívum az önmegvalósítás (csak azt követően valósítható meg, miután minden más szükséglet kielégülést nyert).

Célként tűzte maga elé az önmegvalósító emberek vizsgálatát (Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Albert Einstein, Eleanor Roosevelt)

Az önmegvalósítás tünékeny pillanatait csúcsélménynek nevezi (jellemzője a boldogság és kielégültség), mely változó intenzitással és különböző kontextusokban jelenhet meg.

Fiziológiás szükségletek
A legalapvetőbb szükségletek, olyan elemekhez kötődnek, mint levegő, élelem, alvás, víz stb. Amennyiben ezek a szükségletek nincsenek kielégítve, betegnek, ingerlékenynek és kényelmetlenül érezzük magunkat, fájdalmaink vannak, ezek az érzések a minél hamarabbi homeosztázis visszaállítására irányítanak bennünket. Maslow szerint más dolgokra való (munka, szórakozás stb.) gondolás, más tevékenységek kivitelezése kizárólag ezen szükségletek kielégítése után történhet.

Biztonsági szükségletek
Mind az állatvilágban mind az emberek esetében alapvető szükséglet az, hogy biztonságban érezze otthonát, saját magát és utódait. Evolúciós szempontból a faj- és az egyedfenntartást jelöli, éppen ezért szoros összefüggést mutat az agresszivitással. Az agresszivitás az etológusok magyarázatában nem más, mint saját magunk vagy a faj biztonságát célzó eljárás. Állatoknál táplálékszerzésnél, utódok létrehozásakor, saját, illetve utódok testi épségének megvédésénél kerül sor agresszióra. Ilyen esetekben a hangsúly a biztonság fenntartására irányul, mivel hatalmi harcoknak is az a végső célja, hogy a faj legerősebb tagjai kerüljenek a csoport élére, illetve ezek nemzenek utódokat.
 
Az emberek esetében a biztonsági szükségletek az otthonra illetve a családra terjednek ki. Amennyiben valaki veszélyeztetve érzi saját vagy családtagjai biztonságát, ez a szükséglete válik uralkodóvá. Azok a gyermekek például, akik otthon erőszakot élnek át, nem tudnak elmozdulni a hierarchia felsőbb szintjeire, mivel állandóan a saját biztonságukra gondolnak. A társadalmi elszigetelődésnek egyik oka lehet a biztonság hiánya, éppen ezért főleg a nagyvárosi emberek gyakran fordulnak a vallás irányába, mivel itt legalábbis a halál után egy biztonságos világot ígérnek.

Szeretet iránti szükséglet
Ez a szükséglet magába foglalja a valahová való tartozás igényét. Az emberek alapvető kívánsága, hogy valamilyen társadalmi csoportosulásokhoz tartozzanak: iskolai baráti társaság, vallási csoportok, klubok, család stb. Szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, mások szeretnek és elfogadnak minket.
A szeretet iránti szükséglet alapjait mind a pszichoanalitikus iskola, mind a behaviorista iskola képviselői kutatták, a központi kérdés a gyermeki ragaszkodás kialakulásának mechanizmusa volt. A behavioristák szerint a gyermek azért kezd el ragaszkodni a mamájához, mert ez mint másodlagos megerősítő van jelen az életében, az édesanya elégíti ki a primer szükségleteket (élelem, biztonság stb.) és ennek következményében alakul ki a ragaszkodás. Freud szerint a ragaszkodás egy alapösztön, mely már a születés pillanatában hat, és a velünk hasonló egyedek irányában nyilvánul meg. Köhler majmokkal végzett kísérleteivel vizsgálta, hogy a két ellentétes nézőpont közül melyik takarja a valóságot. A kismajmokat születésük pillanatában elválasztották anyjuktól és egy olyan ketrecbe helyezték, melyben egy "szőranya" és egy "drótanya" volt elhelyezve. A kismajom táplálékot mindig a drótanyán kapott. A kísérletben azt vizsgálták, hogy mennyi időt tölt az egyes bábukon. Az eredmények azt mutatták, hogy a nap nagy részét a kismajom a szőranyán tölti, gyakorlatilag csak enni jár át a drótanyára. Amennyiben a behaviorista álláspont bizonyult volna igaznak, akkor a kismajom a drótanyán kellett volna töltsön több időt, mivel ez biztosította a táplálékot. Mivel nem így történt, arra következtethetünk, hogy a saját fajtársainkhoz történő ragaszkodás, mint alapösztön jelenik meg, nem kapcsolódik különböző megerősítésekhez.
A reklámok általában kihasználják ezt a szükségletet, a valahová való tartozás szükségletét, mivel akár cigaretta-, akár kávé- akár sörreklámról van szó, az embereket mindig társas környezetben jelenítik meg.

Megbecsülés iránti szükséglet
A megbecsülés-iránti szükséglet két típusát különíthetjük el. Az első az önmegbecsülés, mely a feladatok teljesítéséből, illetve a kompetencia érzésből fakad. A második típusa a környezet részéről nyújtott figyelemre, illetve elismerésre vonatkozik. Minden ember számára fontos, hogy kompetensnek érezze magát, s összefüggően a szeretet iránti szükséglettel elvárja, hogy mások odafigyeljenek rá - ez hatalmat biztosít számára. Gyakran előfordul, hogy azok a személyek, akiknek az összes alsóbbrendű szükséglete ki van elégítve, de a megbecsülés, hatalom iránti szükségleteik valamilyen módon akadályozva vannak, olyan tevékenységekben keresnek kompenzálást, mint az autóvezetés; gyorsan és agresszíven vezetnek, ilyenkor kompetensnek érzik magukat: "Figyeljetek rám, én mindenkit meg tudok előzni".

Önmegvalósítás iránti szükséglet
Az önmegvalósítás iránti szükséglet alapvető kívánság arra, hogy állandóan jó és még jobb eredményeket érjek el, jobb legyek másoknál és érjek el mindent, amit valaki képes lehet elérni. Az emberek szükségét érzik annak, hogy valami maradandót alkossanak, ehhez megpróbálják maximalizálni potencialitásaikat, és olyan elfoglaltságokat keresnek (munkahely, hobby), melyek a legtöbb lehetőséggel kecsegtetik. Összefoglalva: maradandót úgy tudsz alkotni, ha írsz egy könyvet, gyerekeid lesznek, vagy ültetsz egy fát.

    (Forrás: net)

Gheorghe Zamfir

Felmelegített kapcsolatok : Vele vagy nélküle?

A szakítással nem mindig zárul le örökre egy kapcsolat. Van, amikor a másik hiánya annyira kínzó, hogy újrakezdjük a viszonyt. De hogyan érhetjük el, hogy ne essünk ugyanabba a csapdába?

Sokaknak ismerős, milyen érzés egy fájdalmas szakítás után újra egymás karjaiban találni magunkat. A pillanatnyi eufória viszont nem minden esetben válik tartós boldogsággá, hiszen gyakran ott folytatjuk, ahol a különválás előtt abbahagytuk. Ilyenkor jogosan merül fel a kérdés: van-e értelme az újrakezdésnek? Füredi Krisztián pszichológus, párterapeuta szerint semmiképp sem szabad elvetni a restart lehetőségét addig, amíg át nem gondoltuk, mit szeretnénk, mire vagyunk képesek a kapcsolat érdekében. „Van, amikor a párok belátják, hogy fontosabbak egymás számára, mint amennyire zavaró a probléma, ami miatt szakítottak. Általában akkor nem sikerül az újrakezdés, ha egy konfliktust vagy a partnerünk valamely tulajdonságát nem tudjuk elfogadni, és nem is hiszünk benne, hogy ez megváltoztatható. A javulásra csak akkor van esély, ha másképp működtetjük a kapcsolatot, mint eddig. Jó esetben ez egyszerre személyes és közös munka, amelyben nemcsak a másiktól várjuk el a fejlődést, hanem önmagunktól is” – magyarázza a párterapeuta.

Csapatmunka

Nem jó taktika, ha úgy fogjuk fel, mintha tiszta lappal indulnánk, hiszen ahhoz, hogy megalapozott legyen a változás, a múltat sem szabad figyelmen kívül hagynunk. „Törekednünk kell arra, hogy a sérelmeket elengedjük – mondja Füredi Krisztián. – A jelenlegi helyzethez a múlt vezetett, beleértve minden jó és rossz tapasztalatot. Ezeket nem kitörölni kell, hanem integrálni a jelenbe, és megtenni mindent azért, hogy a közös jövő minél élhetőbb és harmonikusabb legyen. Próbáljuk megérteni, hogy mi zajlik és zajlott a másik emberben, mi az, amit nem kapott meg tőlünk.” Ha tanulunk a hibáinkból, akkor a friss alapokra helyezett kapcsolat jobb lehet, mint a régi, és egy teljesen új dimenzióba léphetünk. Oda, ahol a problémákat kiküszöböltük, az erősségeinket pedig továbbfejlesztettük.

Őrizd a lángot!

A sikerhez elengedhetetlen, hogy legyen legalább egy apró szikra, amit lángra lehet lobbantani. Épp ezért nem mindegy, mikorra időzítjük a restartot. „Ha nagyon erősek az indulatok, a sérelmek, akkor érdemes megvárni, hogy lecsillapodjanak a kedélyek – magyarázza a pszichológus. – Néhány nap, hét, hosszabb kapcsolatok esetén akár egy-két hónap elteltével aztán tiszta fejjel lehet dönteni arról, hogy van-e elég erőforrás az újrakezdéshez. Túl sokáig sem szabad várni, hiszen akkor kihunyhatnak az érzelmek, és a kapcsolat inkább emlék marad, felizzítható parázs nélkül. Persze az a legjobb, ha el sem jutunk a szakításig, hanem úgy alkalmazkodunk az új helyzetekhez (munkahelyváltás, költözés vagy a család bővülése), hogy közben a kettőnk közötti kapocs ne lazuljon fel. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha odafigyelünk egymásra, és megfelelően kommunikáljuk az érzelmeinket, az igényeinket, de még a problémáinkat is.”

Az újrakezdés lépései 

Papp Eszter coach a hat szakaszból álló DIADAL-módszert ajánlja az újrakezdőknek.

D, mint diagnózis: gondoljátok végig, mi vezetett a problémátokhoz, és hol tartotok most a kapcsolatotokban.

I, mint iránykijelölés: tűzzétek ki a célt, amit közösen szeretnétek elérni.

A, mint alternatívák: gyűjtsetek össze megoldási javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan tudnátok harmonikusan, egymást tiszteletben tartva együtt élni.

D, mint döntés: válasszátok ki a kapcsolatba beépíthető megoldásokat, szabályokat.

A, mint alkalmazás: igyekezzetek úgy élni, ahogy közösen kitaláltátok.

L, mint lezárás: ünnepeljétek meg, hogy új alapokra helyeztétek a kapcsolatotokat.

(Forrás: nlcafe)

Elengedés tiszta szívből : Szakíts, ha bírsz!

Egy kapcsolat lezárása még olyankor is megviseli a feleket, amikor már csak száraz morzsák maradtak a szerelemből. Fáj bántani a másikat, ám a legrosszabb egy életen át boldogtalan viszonyban sínylődni. Öt híres embert kérdeztünk a szakítás feldolgozásáról.

Steiner Kristóf író, újságíró

„Furcsa, mennyire megfeledkezünk magunkról egy-egy elválás után. A csalódás feledteti velünk, hogy egyszer vagy akár sokszor, mindannyian belegázoltunk már a szerelmünk lelkébe. Aztán bocsánatot kértünk, vagy még azt sem, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele. A kapcsolat megromlásapontosan így kezdődik: az őszinte szerelem áldozatul esik a bizonytalan végkifejlettől való félelemnek. Aztán eljön az a pont, hogy az új út jobb, mint a biztos jelen. Elkezdünk hullámokat kavarni – ez pedig gyakran olyan fájdalmas, hogy majd belehalunk. Ám ha erős a kapcsolat gyökere, akkor az ár levonulása után megmarad, ami igazán fontos, és megtisztul a viszony. A változás a legjobb dolog, ami történhet velünk, hiszen tágítja a látókörünket, és közelebb visz minket a megbocsátó, elfogadó önmagunkhoz. Amikor végre felfedezzük, hogy egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, akkor vagyunk készen egy új, tisztább szerelemre.”

Dévényi Kathy sminkmester

„Szakításra nincs recept. Több mint húsz évig házasságban éltem, ezért nem volt az életemben túl sok elválás. De az a kevés pótolta a lemaradást. Annak ellenére, hogy én mondtam ki a végszót, sokat sírtam. A zsigereimben éreztem minden fájdalmát az elszakadásnak, még akkor is, ha tudtam, mennem kell. Ahogy Zorán is megénekelte: »Ha múlik, akkor fájnia kell.« És ez így van rendjén. A válásom előtt két éven át próbáltam helyre tenni a kapcsolatunkat, de nem ment. Olyan érzés volt, mint amikor legalább ötven színes lufiba kapaszkodsz, és nem akarod elengedni, nehogy elszálljanak, mert kell mind. Aztán mégis elereszted, és megkönnyebbülten bámulod, mert már nem kell görcsösen fognod. De ez csak akkor tudatosul benned, amikor észreveszed, mennyire elgémberedett a kezed közben. Még akkor is, ha tudod, amint elhagyod a másik feled, elhagyott leszel te magad is, amíg nem vagy nyitott újabb kapcsolatra.”

Ábel Anita színésznő

„Sokféle szakítás létezik, de ha engem hagynak el, a gyász luxusát megengedem magamnak. Az ésszerűség határain belül sírni, őrjöngeni se szégyen, ha az embernek összetört a szíve. Egy a lényeg: ne tartsuk magunkban! Az az erős, aki képes kimutatni a fájdalmát is. Az érzelemkitörések az öngyógyítás fontos velejárói. Úgy tapasztaltam, hogy elérkezik egy pont, amikor felébredünk. Pontosabban: ráébredünk a szakítás valódi okaira, és arra, miért kellett megtörténnie. A házasságom előtt inkább a »vessünk véget ennek« típus voltam. Amikor megismerkedtem Krisztiánnal, a férjemmel, éreztem, hogy ő az, akivel együtt tudnék élni. Sokat harcoltunk és harcolunk most is, de egy házasságban már inkább az »oldjuk meg« a nyerő. Van az a kapcsolat, amiért érdemes harcolni, és megküzdeni a problémákkal. Számomra az árulás az egyetlen megbocsáthatatlan bűn, de nem feltétlenül a megcsalásra gondolok. Sok ember fél a magánytól, pedig ez egy belső utazás, amikor fel kell fedeznünk magunkat, hogy nyitottá váljunk az új szerelemre. A szakítás akkor a legnehezebb, ha emiatt egy család hullik szét. Ha gyerek is van, akkor már nem lehet az önsajnálatba menekülni, ott már felelősek vagyunk azért, hogy ő a legkevésbé sérüljön. Az önálló estjeimen sokszor beszélek arról, hogy a koncert számomra terápia. A dalokon és a verseken keresztül dolgozom fel a múlt fájdalmait. Vannak csalódások, amelyek egy életen át kísérnek, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk velük, mert ennek függvényében fognak építeni vagy rombolni.”

Csernus Imre pszichiáter

„Az elválást kétféleképpen lehet megélni. Az egyiket én nagyon sokáig űztem. Mivel meglepetésszerűen ért, ezért általában szétestem darabjaimra, miközben a mai fejemmel már látom, hogy a szakításnak számtalan előjele volt. Szitkozódtam, kiabáltam, üvöltöttem, iszonyúan megbántódtam, majd ismét pörögtem, berúgtam, és legfőképpen gőzerővel sajnáltattam magam. Mindenkinek csak a tragédiámról tudtam beszélni. Mindez azért történt, mert nem mertem felnőni, rettegtem a bizonytalantól. És itt lép be a képbe a másik út, amikor tudom, hogy a szakításban én is vastagon benne voltam. A másik hibáit képtelen voltam elfogadni, felvállalni, megérteni, ráadásul emiatt néha erőszakosabban nyilvánultam meg, vagy éppen megsértődtem. Dönthetek arról, hogy menekülök a fájdalomtól, vagy nyitott szemmel, józanul belesétálok. Ha pedig átadom magam a dühömnek, akkor észben tartom, hogy valójában önmagamra haragszom. Tudom, hogy tanulhatok a legközelebbi kapcsolatomat illetően. Míg élek, addig van hitem a megújulásban. Türelmesen, mosolyogva kell várni. A második útra azonban csak az képes rálépni, aki bátran szembenéz önmagával, és elfogadja, hogy emberből van.”

Dusicza Ferenc lelkipásztor

„Kevesen vannak, akik szakításkor saját lelki-érzelmi működésük használati utasítását böngészik, már csak azért is, mert mindenki biztos abban, hogy neki van igaza. Na ebből az önigazságból kell picit leadni, hogy elindulhasson az ember egy új úton. A hit önmagában nem mentesít a szenvedéstől, de segít elhelyezni magunkat a világban. A tisztánlátásban barátok, lelki gondozók támogathatnak bennünket, nekik feltárhatjuk mindazt, ami párkapcsolatunkat megrontotta és elviselhetetlenné tette. Az eredmények mindig azon múlnak, hogy mennyire erős a szakító fél személyisége. Soha ne döntsünk felületesen és gyorsan, csak önigazolást keresve. Figyeljünk a jelekre, amelyek tanítanak bennünket szerelmi viszonyainkban! Érdekes, hogy míg néhány évtizeddel ezelőtt az egyház még mereven elhatárolódott a válás kérdésétől, ma már a szeparálódás vallásos családokban sem számít tabutémának. Az egyház nem lett elfogadóbb, csak realistább. Szép elv kapcsolatainkat egy mennyei puzzle-nak képzelni, amelyben mindenkinek meg kell találnia a párját, de nagy ő-vé egymást alakítjuk, abból a választékból, amit a Mindenható adott nekünk.”

Nyáry Krisztián író

„Nem vagyok szakértője a szakításoknak, de abban biztos vagyok, hogy amit egyszer leírtunk vagy kimondtunk, azt már nem lehet visszaszívni. Ha valaki mérgében rendszeresen azt mondja a partnerének, hogy szedd a sátorfádat, az – hiába nem gondolja komolyan – ne csodálkozzon, ha egy nap arra ébred, hogy tényleg egyedül van a lakásban. De így van ez egy meggondolatlan »képtelenség veled élni« kimondásával is. Az ilyesmi beépül, és hosszú távon megmérgezi a viszonyt. A házasságom során értettem meg, egy fontos kapcsolat mindig ér annyit, hogy megpróbáljuk megmenteni. Radnóti hatévi házasság után megcsalta a feleségét, akivel kamaszkora óta volt együtt. Gyarmati Fanni végigkövette és szenvedte a párhuzamos viszonyt, de bölcsességének köszönhetően a szerelmük túlélte ezt a kitérőt is. Márai Sándor hatvan évig élt együtt a feleségével, Lolával. Életük legvégén is őszintén szerelmesek voltak egymásba, pedig több mélypontjuk is volt. Ha ezeket nem tudták volna elrendezni egymás között, elveszítettek volna hat szép közös évtizedet. A biztos jel arra, hogy lépnünk kell, ha már nem tudunk közösen nevetni. Amíg van humor, minden kapcsolat megmenthető. Karinthy és felesége, Böhm Aranka folyamatosan gyilkolták egymást, mindketten többször félreléptek, és elköltöztek a közös otthonukból, de annyira szerették együtt élvezni az életet, hogy végül mindig egymásra találtak.”

(Forrás: nlcafe)

Fordított hajmosás -- olajra hangszerelve

A meglepőnek tűnő, fordított hajmosás ötlete egy Horst Rechelbacher nevű embertől származik, aki mellesleg több természetes kozmetikai márka alapítója.

A módszer a „No more Dirty Looks” című, természetes szépségápolásról szóló könyvben jelent meg. Bár alig néhány mondat szólt róla, mégis legalább akkora visszhangot kapott, mint a vodkás hajspray recept – pedig az is érdekesen hangzik.

De mi a módszer lényege? Hajmosáskor használd először a kondícionálót és utána a sampont! Van benne logika, tényleg!

Íme a pontos recept!

• Először vegyél egy kevés olajat (ez lehet olíva, kókusz, argán, teafa, neem, makadámdió, ami éppen van) és finoman masszírozd a fejbőrödbe, aztán fésüld át a hajad.
• Ezután vizezd be, és tegyél rá kondícionálót (sőt, ha már egyszer ott állsz a zuhany alatt a flakonnal a kezedben, akár tusfürdő helyett is használhatod). Hagyd hatni egy ideig, aztán mosd le.
• Mosd meg a hajad a szokásos samponoddal és utána már ne használd a kondícionálót. Ha a hajad hajlamos gubancolódni, tegyél még egy kis olajat a kezedre és az ujjaiddal fésüld át, hogy egyenletesen eloszoljon rajta.

A kondícionálók viszonylag sok olajat tartalmaznak (ha nem natúrkozmetikumról beszélünk, akkor pedig szilikont is), ezek teszik a hajat simává, fényessé, könnyen kifésülhetővé. Viszont egyúttal el is nehezíthetik a hajat. Sokan pedig a kondícionálót csak a hajukra kenik, vigyázva, hogy a bőrt ne érje, mert különben zsírossá teszi a fejbőrüket. Ez érthető elővigyázatosság, viszont így ők a kondícionálók másik fő hatását, mármint azt, hogy hatóanyagai táplálják a fejbőrt, nem tudják kihasználni.

A fordított hajmosás egyik előnye, hogy a hajkondíciókban található olajok síkossá teszik a hajat, ami csökkenti a hajmosás során a hajszálak közötti súrlódást, így védi a hajszálakat a dörzsölés okozta károsodástól. Ráadásul, a kondícionálók pH-ja olyan, hogy „bezárja” a fejbőr felhám rétegét, anyagai bevonják, és védik a samponban található erős detergenstől (SLES). Ezen kívül a sampon előtt mindenki nyugodtan ápolhatja is a fejbőrét a hajkondíciókban található hatóanyagokkal. Amíg a hajon hagyjuk, beszívódik, ami tud, a felesleges olajat és egyebet a sampon lemossa. Az olajos bedörzsölés az elején egyrészt jót tesz a fejbőrnek, másrészt fellazítja a szennyeződéseket.

A témában írt hozzászólásokból kiderül, hogy a többségnek bejött a fordított hajmosás! Van, aki zsíros fejbőrre és száraz hajra ajánlja, más korpásodás ellen. A sok próba számos változatot eredményezett.

• Teljes (kókusz vagy egyéb) olajos hajpakolás a hajkondícionáló előtt.
• Olajos hajpakolás, utána sampon, hajkondícionáló nélkül.
• Hajmosás csak hajkondícionálóval, mivel elvileg ez is tartalmaz olyan összetevőket, amelyek eltávolítják a szennyeződéseket. (Zsíros haj esetén nem tudom elképzelni.)
• Hajkondícionáló a samponozás előtt és után is. Ez kifejezetten száraz hajra lehet jó.
• Végső öblítés a samponozás után desztillált/ioncserélt vízzel. Ebbe akár kedvenc illóolajunkból is tehetünk egy kicsit. A desztillált víztől elvileg fényesebb lesz a haj.             (Forrás: sokszinuvidek.hu )                                                                                                                             

Nem baj, ha fáj

Nem baj, ha fáj. 

Fájjon csak. 

Szakadjon ki a szíved, érezd, ahogy darabokra tépik, de ne merülj el benne.

 Tudd, hogy mikor kell nemet mondani az önmarcangolásnak 

és felállni: tovább menni, mert mások várnak. 

Szükségük van rád, és nem állhatsz meg. 

Érezned kell, ha fáj, át kell élned, de tudnod kell, hogy hol van a határ. 

Hogy mikor kell felállnod és magasról tenned a körülményekre. 

Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. 

Rakd mellé a szíved, higgy magadban, és ha ezt mások is megteszik érted, 

mert szeretnek, nem lesz lehetetlen.

9 jel, hogy pszichopata férfi hálójába akadtál

Fantáziánkban a pszichopaták az amerikai filmek számító, hidegvérű gyilkosaként élnek. Minden esély megvan rá, nekünk azonban eszünkbe sem jut, hogy a pszichopata férfiak akár hozzánk is közel kerülhetnek. Kíváncsi vagy, miről ismerhető fel a pszichopata pasi? Mi segítünk neked!

Az antiszociális személyiségzavar egészen a nyolcvanas évekig még pszichopátia, manapság már mint szociopátia szerepel a pszichológusok szakzsargonjában. A súlyos probléma méltán hírhedt: számos gyilkosság és bűntény fűződik a nevéhez. Bár maga a diagnózis csak a nagykorúság után állja meg a helyét, a szakértők hangsúlyozzák, hogy a zavarnak már gyerekkorban is komoly előjelei lehetnek.

A szociopátia tünetei 

A pszichopata személyek számára a törvények és társas normák nem létező fogalmak. Olaj a tűzre, hogy ezzel az attitűddel ráadásul a csalásra, hazudozásra, agresszivitásra való hajlamuk társul. Tetteiket tudatos kegyetlenséggel hajtják végre, ennek ellenére a bűntudat és a félelem messzire elkerüli őket. Jellemző hibájuk, hogy impulzívak, így gyakran cselekednek felületesen, elhamarkodottan. A tünetek félelmetesek, az egészben mégis az a legrémisztőbb, hogy fel sem ismernénk őket, ha mellénk ülnének a kávézóban, vagy megszólítanának minket a könyvesboltban. Jól szituált, kedves, udvarias, intelligens személy benyomását keltenék, akit szívesen meghívnánk magunkhoz vasárnap délutánra. Ahogy a szakterület híres kutatója, Clekckley fogalmaz: a szociopaták az épelméjűség álarca mögé rejtik komoly problémáikat.

A szociopátia veszélyei a nőkre

A legnagyobb veszélyt az jelenti a szebbik nemre nézve, hogy a pszichopaták dörzsölt jellemén lehetetlenség első látásra kiigazodni. Nem lepukkant, sötét utcákban bujkáló bűnözőkről, hanem jól alkalmazkodó, vonzó kegyetlenkedőkről van szó. Biztos, ami biztos alapon most megmutatjuk, miről szúrhatod ki, hogy problémás partnerre akadtál.

Figyelem: a tünetek nem önállóan, hanem kizárólag egymással összefüggésben értelmezhetők.

Erről ismerheted fel a pszichopata férfiakat:

1. Vonzóak

Megnyerő, sármos férfiakról van szó, akikbe bármelyikünk képes lenne pillanatok alatt beleszeretni. Meglepően udvariasak, bókolnak a végtelenségig, minden barátnőnk, de még az apukánk is odavan értük.

2. Stresszmentesek

Ha valaki belehajt az autónkba vagy ellopja a tárcánkat, mi felidegesítjük magunkat a történteken. A szociopatának azonban a szeme se rebben: nem idegeskedik, nem aggódik, és a legkisebb jelét sem mutatja a stressznek.

3. Megbízhatatlanok

Hajtogatja, hogy szeret, de állandóan késik, gyakran lemondja az esti programot, és nem meglepő módon elfelejti a szülinapodat is. Ha pedig felhívod, mert lerobbantál az autóddal, kicsi az esély rá, hogy azonnal a segítségedre siet.

4. Szeretnek füllenteni

A hazugság lételemük: minden terhelő bizonyíték ellenére képesek bármilyen ostobaságot összehordani és mondvacsinált indokokkal kábítani bennünket. Hiába a szerelmes SMS a mobiljukban, ők azt mondják, semmit nem tudnak róla.

5. Semmit nem bánnak

Ha megbántanak bennünket, ritkán kérnek bocsánatot az okozott fájdalom miatt. Szeretnénk, ha elnézést kérnének a kellemetlenségért, ha szégyenkeznének, vagy ha legalább a szemük árulkodna némi megbánásról. Őket azonban szemmel láthatóan nem érinti meg a helyzet tragikuma.

 6. Normaszegők

Nem vesznek parkolójegyet, fizetés nélkül lépnek le a kávézóból, bliccelnek a metrón, és attól sem riadnak vissza, hogy másokkal verekedjenek. A törvényeket és normákat gyakran és gondolkodás nélkül megszegik.

7. Nem tanulnak a hibáikból

Félelmetes látni, mennyire nem tanulnak saját, korábbi ballépéseikből. Ha múlt héten a sarki kávézóban kaptuk rajta a kolléganőnkkel, akkor nagy eséllyel jövő héten is megtalálhatjuk ott a szomszéd lánnyal.

8. Felelőtlenek

Indokolatlan veszélyhelyzetbe hoznak bennünket, túl gyorsan hajtanak, ittasan vezetnek, verekednek a rendőrrel, és akkor is pénzt költenek, ha ki sem látszanak a kifizetetlen számlákból. A felelőtlenség mintaképeként úgy végzik a dolgukat, mintha nem lenne holnap.

9. Unalmas velük a szex

Hiába minden igyekezet, lapos a szexuális életetek, unalmasak a pózok, érzelemmentesek az együttléteitek. Számára ez nem okoz problémát, így nemcsak hogy nem aggódik miatta, de javítani se szeretne a helyzeten. A deficites szex is egy a szociopata férfiakra jellemző tünetek közül.

(Oláh-Szíjjártó Linda)

(Forrás: life)

Ásó, kapa, féltékenység...

Boldogan éltek, míg… pontosan meddig is? Míg ásó, kapa, nagyharang el nem választotta őket? És ki fogta az ásó nyelét: a kaszás vagy a zöldszemű szörny?

Féltékenység, megcsalás, „kikacsintás”. Ezek a fogalmak mind-mind egyetlen probléma köré szerveződnek, és a problémát más-más aspektusból világítják meg. A féltékenység a birtoklási vágy miatt munkálkodik az emberekben, olykor helyrehozhatatlan károkat okozva; a megcsalás szó használata az egyik felet áldozatként, a másikat aljas, gerinctelen csalóként állítja elénk; a „kikacsintás” pedig azt előfeltételezi, hogy két ember intim kapcsolata ha nem is börtönként szolgál a benne lévők számára, de legalábbis falat húz a külvilág és közéjük (a szerelem elmúltával a fal viszont egyre átlátszóbb lesz, így egyre nagyobb szabadságot enged a külvilágból érkező ingerek befogadásának). Ezekből az asszociációkból kiindulva máris eljuthatunk a házasság – és tágabban értelmezve a szigorúan monogám párkapcsolat – által felvetett egyik legrégebbi problémához.

Féltékenység és birtoklási vágy

Egy népi bölcsesség szerint kapcsolataidat úgy kellene kezelned, mint a két tenyeredben tartott vizet: ilyenkor, ha a leggörcsösebben szorítod ökölbe a kezed, akkor marad a legkevesebb vized. Eszerint a birtokláshoz való akaratos ragaszkodás megöli a kapcsolatot, és eltaszítja azt, akit birtokolni kívánsz. Mindenki ismeri a „megfolyt a szeretetével” kifejezést: ilyenkor valójában nem is szeretetről, hanem annak egy jelentősen eltúlzott, önző formájáról van szó, amely nem mellesleg sokszor a párkapcsolati erőszak egyik kezdő motívuma.

Meg kellene barátkozni a gondolattal – bármilyen nehéz feladat is ez –, hogy senki nem birtokolhat egy másik, szabad akarattal rendelkező embert még akkor sem, ha életüket valamilyen hivatalos – vagy szent – kötelék köti össze. Valószínűnek tűnik, hogy hosszú és boldog kapcsolat csak akkor létezhet, ha ezt a felek képesek mindig – vagy legalább nagy részben – figyelembe venni. A folytonos gyanúsítgatás és bizalmatlanság legalább akkora vétek a másik személye ellen, mint a becsapás, a hazugság.

Büszkeség és balítélet

Bár Jane Austen regénye nem erről szól, ez a két szó (büszkeség, balítélet) a féltékenység tematikájába is tökéletesen beleillik. Sokszor ugyanis saját hatalmas egónk az, ami felébreszti a féltékenység szörnyetegét, majd legfőbb tanácsadójának fogadja azt. A túlméretezett egónk érezné rettenetesen sértve magát, ha kiderülne a megcsalás ténye, akár számunkra („Na nehogy már Engem ezzel a…”), akár mások számára („Úristen! Mit gondolnának Rólam az emberek? Mindenki szánakozva nézne Rám. Stb.”).

Valahogy úgy tűnik, hogy a féltékenység középpontjában valójában nem is a másik elvesztésének félelme áll, hanem saját magunkat, a saját szemünkben kialakult pozíciónkat féltjük. A túlzott büszkeség, az önbizalomhiány, a más emberek véleményével való túlzott foglalkozás mind okozhatja a kapcsolat csúnya bukását, vagy még rosszabb esetben a kapcsolat fennmaradását és ezzel az életünk és a másik fél életének megkeserítését.

Nehéz kérdés, sokféle válasz

Valóban mindig, minden esetben egy erkölcsileg rossz dologgal állunk szemben, amikor megcsalásra gondolunk? Nos, ha „megcsalásnak” nevezzük, akkor minden bizonnyal igen. Ha azonban arra gondolunk, hogy nem tudunk olyan messzire visszatekinteni az írott történelemben, amikor ne találkoznánk ezzel a jelenséggel és problémával (és nem elenyésző, egy-egy példában), el kell gondolkodnunk. Valószínűnek tűnik, hogy az örök monogámia keresztény kultúrkörből származó szigorú elvárása vagy a szabály megszegését kényszeríti ki, vagy önmegtagadást szül, így, ha valóban egy életen át gondoljuk el valakivel a kapcsolatunkat, nem árt már jó előre lefektetni a saját szabályainkat, hogy később senki ne érezze magát se átverve, se hazugnak.

 Losonczy Lilla

(Forrás: otvenentul)

A PIPACS

Heltai Jenő: Ima

Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,

Itt lenn a földön s fönn a mennyben:

Add, hogy a drága, az imádott,

A szőke lány szeressen engem.

Add, hogy enyém legyen szívének

Minden szerelmes dobbanása,

Add, hogy ne sírjon soha másért

És ne nevessen soha másra!

Add, hogy örökké szomjas ajka

Csak az enyémmel forrjon össze,

Add, hogy a testét csókjaimmal

Csak én, csak én - más ne fürössze!

Add, hogy szemének tiszta kékje

Vigasztalón csak rám ragyogjon,

Add, hogy amellyel őt dicsérem,

A dal szívemből ki ne fogyjon!

Add, hogy a keblemen találja

A napsugár s az éj sötétje,

Add, hogy örökre hű maradjon

És senki tőlem el ne tépje!

Add, hogyha elmegy messze tőlem,

És jár akármi messze tájon,

A lelke hozzám visszavágyjon,

A lelke hozzám hazaszálljon!

Add, hogy e verset elolvassa

S ha elolvasta, hát megértse.

És add, hogy én is ott lehessek

Mikor azt mondja? "Csak azért se!"

Kétféle beszélgetés van...

"Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. 

Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. 

Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, 

amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, 

én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. 

Aki a magáét mondja: egyedül van. 

Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. 

Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, 

s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. 

Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. 

Csak közönség kell neki. 

A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. 

Ez nagyon ritka."

(Müller Péter)