Boldog párkapcsolat vagy "majd elválik"?

Min múlik a tartós kapcsolat?

Manapság miért rengeteg a válások száma? Eredendően vannak halálra ítélve ezek a kapcsolatok? Vannak előjelek, vagy hirtelen megváltozunk, esetleg mi unjuk meg a másikat? Egyáltalán, mi a harmonikus család alapvető kritériuma?

Mese és valóság

Egy kapcsolat általában meséhez illően indul, nagy virágcsokrok, széles mosoly, kedves bókok, kacér kijelentések, meghitt összebújások, szenvedélyes szeretkezések, de mi történik ezután? Miért fordul akár az ellenkezőjébe? Hogyan alakul a mesében lévő szereplők sorsa? Egyáltalán mi az a szerelem? Az érzés, mely bennünk munkálkodik, jóllehet más váltotta ki belőlünk.
Aki objektív tud maradni és nem a magánytól való félelem vagy unalom sodorja más karjaiba - hogy végre történjen valami -, figyelni tud az apró jelekre és a másikra, az fantasztikus kapcsolatot alakíthat ki magának. Társ- és párkapcsolatot egyben. Ekkor nem a szerencse számlájára írja majd a történést, hanem megdolgozik érte, saját kezébe veszi élete irányítását.

Első lépésben érdemes egyedül élve tisztáznunk a bennünk lévő gondolatokat, érzelmeket. Miért? Mert azt viszünk bele egy kapcsolatba, ami bennünk van. Ha nincs bennünk stabilitás, félünk tudat alatt, hogy elveszítjük másik felünket és ez megmérgezheti a kapcsolatot. Így lesz az érintésből makacs kapaszkodás, ragaszkodás. Tehát önismeretre van szükségünk. Ha tudom ki vagyok, jobban ismerem a vágyaimat, félelmeimet, árnyoldalaimat, korlátjaimat. Ezáltal tudom kezelni azokat, valódi önmagam tudok lenni, még akkor is, ha rám nagy befolyást gyakorol az érzéseivel egyetemben. E nélkül könnyen elveszhetnék ebben az állapotban, elfeledve saját magamat. És, ha a hajónak nincs kapitánya, könnyen eluralkodhat a fejetlenség.

Apró jelek tanulsága

Ismerem önmagam, ennek folyománya, hogy az első alkalommal is hű maradhatok magamhoz és nem megyek bele olyan játékba, ami hazugság lenne, hiszen nemcsak szavakkal lehet hazudni, tettekkel is. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem passzolunk egymáshoz és továbbkeresek.
Az igazság minden pillanatban megmutatkozik és minimum végtelen oldala van. Maximálisan odafigyelve társunkra, átérezzük őt, az apró jeleknek hangsúlyt tulajdonítunk, így viszonylag objektív képet kaphatunk róla. Megmutatkozik az illető jelleme. Minden egyes pillanat árulkodó jel a másikról. Ahogy gesztikulál, amekkora távolságot tart, ha közelítünk felé, ahogyan ránk pillant, amilyen módon beszél, szavai és hangsúlya használata, amennyire rugalmasan és gyorsan reagál mikor érzelmeiről kérdezzük, felszabadultsága, öltözködése, gondolkodása, felelősség vállalása stb. Ezek mind apró jelek, melyből összeáll a kép. Persze nem muszáj feldarabolnunk a valóságot, az is elég lehet, ha egyszerűen ráérzünk a lényegre. A saját érzésünk mellett, vegyük észre és gondolkozzunk el a másikon, mérlegelve azokat, a tudatos döntéshozás érdekében. Ha csak eszünkre hagyatkozunk, akkor ezt a tudomány pragmatikus dezemocionalizáltságnak (kizárólag racionális, észbeli impulzusokra figyelés) tartja. Az sem jó, amikor elragadnak az érzelmek szalmaláng módjára (szangvinikus temperamentum) és semmi nem számít, mert előbb utóbb kiderül, hogy elhamarkodtuk a dolgot. Kérdés, hogy hosszú vagy rövid távú játékosok vagyunk-e.

Se vele, se nélküle?

Ha jönnek a problémák, megoldandó feladatok, kihívások, melyből rengeteget tanulhatunk, eldönthetjük, hogy kifogásokat keresünk, vagy megértjük, megoldjuk azokat. Vagy megváltoztatjuk a helyzetet, ha ebben van konszenzus és partner benne a szívünk és eszünk választottja, vagy kilépünk belőle. Sokan azonnal szakítanak és nem társuk elől, hanem önmaguk elől menekülnek valójában. Újra előjönnek az elcsúszások, ezúttal egy újabb partnerrel. Néhányan megtapasztaltuk már azt az állapotot, amikor beleragadva egy kapcsolatba, semerre sem szeretnénk menni. Túl fájdalmas lenne, mert be kellene vallani magunknak, hogy tévedtünk, rosszul választottunk, nem hozzánk méltóan viselkedtünk. Nem szeretnénk ezt elismerni, így a múlt élményeibe temetkezünk, arra vágyva, hogy hátha előjön újra ez az állapot, ez az érzés. De vajon érdemes várni a boldogságra, vagy inkább nekünk kell érte megdolgoznunk, megtalálnunk?

Inkább ő, mint a magány

A megalkuvásnak ennek a formája, melyre a cím is utal, sajnos igen jellemző. Előfordul, hogy félünk a magánytól, pedig sohasem éltük még meg teljes valójában. Tehát attól félünk, amit nem ismerünk. Így nem is ez a valódi félelem tárgya, valójában a félelemtől félünk és az ismeretlentől. Pedig sokszor ez egy nagyszerű alkalom, hogy megismerjük önmagunk rejtett, fájdalommal teli zugait. Szembesülünk, hogy eddig szerepeket játszottunk, nem kezeltük partnerként szerelmünket, hanem negatív aspektusait fürkésztük. Most leomlott a páncél, a kérdés, hogy így, védtelenül merre megyünk tovább. Merünk-e a belső hangunkra hallgatni, adni önmagunkat, szőröstül bőröstül, odafigyelve kedvesünkre is és szembenézve a félelemmel, megerősítve saját belső értékeinket?

Soha nem kell senki

A pszichológia beszél egy elhárító mechanizmusról, amit izolációnak hív. Ilyenkor az a jellemző, hogy tárgyilagos hangnemben beszélünk erős, érzelmeket tartalmazó kötődéseinkről, kapcsolatunkról. Mintha nem számítana csöppet sem ez az emocionális, érzelmi töltet. Ez idővel savanyúságba is burkolózhat. Kinövesztjük páncélunkat és már nem hiszünk abban, hogy párosan szép az élet. Egyszerűbb keserűen elítélni a másik nemet, mert csalódtunk (elvárásainkban). A meg nem értett zseni szerepét megélni, nem túl lelkesítő.

Azért fontos, hogy megfelelő párkapcsolatban éljünk, mert ez a jól működő, kellemes hangulatú, szeretettel és bizalommal teli család alapkritériuma. Hiszen egy olyan ház, amelynek nincs alapja, vajon mikor dől össze, a benne lakók életét megkeserítve? Ne hagyjuk, hogy ez a sors jusson osztályrészül, vegyük kezünkbe a gyeplőt és munkára fel, az önsajnálat fölös energiáit felhasználva csodákra vagyunk képesek.

Keresztes Attila

(Forrás: hazipatika)

Felmelegített kapcsolatok : Vele vagy nélküle?

A szakítással nem mindig zárul le örökre egy kapcsolat. Van, amikor a másik hiánya annyira kínzó, hogy újrakezdjük a viszonyt. De hogyan érhetjük el, hogy ne essünk ugyanabba a csapdába?

Sokaknak ismerős, milyen érzés egy fájdalmas szakítás után újra egymás karjaiban találni magunkat. A pillanatnyi eufória viszont nem minden esetben válik tartós boldogsággá, hiszen gyakran ott folytatjuk, ahol a különválás előtt abbahagytuk. Ilyenkor jogosan merül fel a kérdés: van-e értelme az újrakezdésnek? Füredi Krisztián pszichológus, párterapeuta szerint semmiképp sem szabad elvetni a restart lehetőségét addig, amíg át nem gondoltuk, mit szeretnénk, mire vagyunk képesek a kapcsolat érdekében. „Van, amikor a párok belátják, hogy fontosabbak egymás számára, mint amennyire zavaró a probléma, ami miatt szakítottak. Általában akkor nem sikerül az újrakezdés, ha egy konfliktust vagy a partnerünk valamely tulajdonságát nem tudjuk elfogadni, és nem is hiszünk benne, hogy ez megváltoztatható. A javulásra csak akkor van esély, ha másképp működtetjük a kapcsolatot, mint eddig. Jó esetben ez egyszerre személyes és közös munka, amelyben nemcsak a másiktól várjuk el a fejlődést, hanem önmagunktól is” – magyarázza a párterapeuta.

Csapatmunka

Nem jó taktika, ha úgy fogjuk fel, mintha tiszta lappal indulnánk, hiszen ahhoz, hogy megalapozott legyen a változás, a múltat sem szabad figyelmen kívül hagynunk. „Törekednünk kell arra, hogy a sérelmeket elengedjük – mondja Füredi Krisztián. – A jelenlegi helyzethez a múlt vezetett, beleértve minden jó és rossz tapasztalatot. Ezeket nem kitörölni kell, hanem integrálni a jelenbe, és megtenni mindent azért, hogy a közös jövő minél élhetőbb és harmonikusabb legyen. Próbáljuk megérteni, hogy mi zajlik és zajlott a másik emberben, mi az, amit nem kapott meg tőlünk.” Ha tanulunk a hibáinkból, akkor a friss alapokra helyezett kapcsolat jobb lehet, mint a régi, és egy teljesen új dimenzióba léphetünk. Oda, ahol a problémákat kiküszöböltük, az erősségeinket pedig továbbfejlesztettük.

Őrizd a lángot!

A sikerhez elengedhetetlen, hogy legyen legalább egy apró szikra, amit lángra lehet lobbantani. Épp ezért nem mindegy, mikorra időzítjük a restartot. „Ha nagyon erősek az indulatok, a sérelmek, akkor érdemes megvárni, hogy lecsillapodjanak a kedélyek – magyarázza a pszichológus. – Néhány nap, hét, hosszabb kapcsolatok esetén akár egy-két hónap elteltével aztán tiszta fejjel lehet dönteni arról, hogy van-e elég erőforrás az újrakezdéshez. Túl sokáig sem szabad várni, hiszen akkor kihunyhatnak az érzelmek, és a kapcsolat inkább emlék marad, felizzítható parázs nélkül. Persze az a legjobb, ha el sem jutunk a szakításig, hanem úgy alkalmazkodunk az új helyzetekhez (munkahelyváltás, költözés vagy a család bővülése), hogy közben a kettőnk közötti kapocs ne lazuljon fel. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha odafigyelünk egymásra, és megfelelően kommunikáljuk az érzelmeinket, az igényeinket, de még a problémáinkat is.”

Az újrakezdés lépései 

Papp Eszter coach a hat szakaszból álló DIADAL-módszert ajánlja az újrakezdőknek.

D, mint diagnózis: gondoljátok végig, mi vezetett a problémátokhoz, és hol tartotok most a kapcsolatotokban.

I, mint iránykijelölés: tűzzétek ki a célt, amit közösen szeretnétek elérni.

A, mint alternatívák: gyűjtsetek össze megoldási javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan tudnátok harmonikusan, egymást tiszteletben tartva együtt élni.

D, mint döntés: válasszátok ki a kapcsolatba beépíthető megoldásokat, szabályokat.

A, mint alkalmazás: igyekezzetek úgy élni, ahogy közösen kitaláltátok.

L, mint lezárás: ünnepeljétek meg, hogy új alapokra helyeztétek a kapcsolatotokat.

(Forrás: nlcafe)

Elengedés tiszta szívből : Szakíts, ha bírsz!

Egy kapcsolat lezárása még olyankor is megviseli a feleket, amikor már csak száraz morzsák maradtak a szerelemből. Fáj bántani a másikat, ám a legrosszabb egy életen át boldogtalan viszonyban sínylődni. Öt híres embert kérdeztünk a szakítás feldolgozásáról.

Steiner Kristóf író, újságíró

„Furcsa, mennyire megfeledkezünk magunkról egy-egy elválás után. A csalódás feledteti velünk, hogy egyszer vagy akár sokszor, mindannyian belegázoltunk már a szerelmünk lelkébe. Aztán bocsánatot kértünk, vagy még azt sem, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele. A kapcsolat megromlásapontosan így kezdődik: az őszinte szerelem áldozatul esik a bizonytalan végkifejlettől való félelemnek. Aztán eljön az a pont, hogy az új út jobb, mint a biztos jelen. Elkezdünk hullámokat kavarni – ez pedig gyakran olyan fájdalmas, hogy majd belehalunk. Ám ha erős a kapcsolat gyökere, akkor az ár levonulása után megmarad, ami igazán fontos, és megtisztul a viszony. A változás a legjobb dolog, ami történhet velünk, hiszen tágítja a látókörünket, és közelebb visz minket a megbocsátó, elfogadó önmagunkhoz. Amikor végre felfedezzük, hogy egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, akkor vagyunk készen egy új, tisztább szerelemre.”

Dévényi Kathy sminkmester

„Szakításra nincs recept. Több mint húsz évig házasságban éltem, ezért nem volt az életemben túl sok elválás. De az a kevés pótolta a lemaradást. Annak ellenére, hogy én mondtam ki a végszót, sokat sírtam. A zsigereimben éreztem minden fájdalmát az elszakadásnak, még akkor is, ha tudtam, mennem kell. Ahogy Zorán is megénekelte: »Ha múlik, akkor fájnia kell.« És ez így van rendjén. A válásom előtt két éven át próbáltam helyre tenni a kapcsolatunkat, de nem ment. Olyan érzés volt, mint amikor legalább ötven színes lufiba kapaszkodsz, és nem akarod elengedni, nehogy elszálljanak, mert kell mind. Aztán mégis elereszted, és megkönnyebbülten bámulod, mert már nem kell görcsösen fognod. De ez csak akkor tudatosul benned, amikor észreveszed, mennyire elgémberedett a kezed közben. Még akkor is, ha tudod, amint elhagyod a másik feled, elhagyott leszel te magad is, amíg nem vagy nyitott újabb kapcsolatra.”

Ábel Anita színésznő

„Sokféle szakítás létezik, de ha engem hagynak el, a gyász luxusát megengedem magamnak. Az ésszerűség határain belül sírni, őrjöngeni se szégyen, ha az embernek összetört a szíve. Egy a lényeg: ne tartsuk magunkban! Az az erős, aki képes kimutatni a fájdalmát is. Az érzelemkitörések az öngyógyítás fontos velejárói. Úgy tapasztaltam, hogy elérkezik egy pont, amikor felébredünk. Pontosabban: ráébredünk a szakítás valódi okaira, és arra, miért kellett megtörténnie. A házasságom előtt inkább a »vessünk véget ennek« típus voltam. Amikor megismerkedtem Krisztiánnal, a férjemmel, éreztem, hogy ő az, akivel együtt tudnék élni. Sokat harcoltunk és harcolunk most is, de egy házasságban már inkább az »oldjuk meg« a nyerő. Van az a kapcsolat, amiért érdemes harcolni, és megküzdeni a problémákkal. Számomra az árulás az egyetlen megbocsáthatatlan bűn, de nem feltétlenül a megcsalásra gondolok. Sok ember fél a magánytól, pedig ez egy belső utazás, amikor fel kell fedeznünk magunkat, hogy nyitottá váljunk az új szerelemre. A szakítás akkor a legnehezebb, ha emiatt egy család hullik szét. Ha gyerek is van, akkor már nem lehet az önsajnálatba menekülni, ott már felelősek vagyunk azért, hogy ő a legkevésbé sérüljön. Az önálló estjeimen sokszor beszélek arról, hogy a koncert számomra terápia. A dalokon és a verseken keresztül dolgozom fel a múlt fájdalmait. Vannak csalódások, amelyek egy életen át kísérnek, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk velük, mert ennek függvényében fognak építeni vagy rombolni.”

Csernus Imre pszichiáter

„Az elválást kétféleképpen lehet megélni. Az egyiket én nagyon sokáig űztem. Mivel meglepetésszerűen ért, ezért általában szétestem darabjaimra, miközben a mai fejemmel már látom, hogy a szakításnak számtalan előjele volt. Szitkozódtam, kiabáltam, üvöltöttem, iszonyúan megbántódtam, majd ismét pörögtem, berúgtam, és legfőképpen gőzerővel sajnáltattam magam. Mindenkinek csak a tragédiámról tudtam beszélni. Mindez azért történt, mert nem mertem felnőni, rettegtem a bizonytalantól. És itt lép be a képbe a másik út, amikor tudom, hogy a szakításban én is vastagon benne voltam. A másik hibáit képtelen voltam elfogadni, felvállalni, megérteni, ráadásul emiatt néha erőszakosabban nyilvánultam meg, vagy éppen megsértődtem. Dönthetek arról, hogy menekülök a fájdalomtól, vagy nyitott szemmel, józanul belesétálok. Ha pedig átadom magam a dühömnek, akkor észben tartom, hogy valójában önmagamra haragszom. Tudom, hogy tanulhatok a legközelebbi kapcsolatomat illetően. Míg élek, addig van hitem a megújulásban. Türelmesen, mosolyogva kell várni. A második útra azonban csak az képes rálépni, aki bátran szembenéz önmagával, és elfogadja, hogy emberből van.”

Dusicza Ferenc lelkipásztor

„Kevesen vannak, akik szakításkor saját lelki-érzelmi működésük használati utasítását böngészik, már csak azért is, mert mindenki biztos abban, hogy neki van igaza. Na ebből az önigazságból kell picit leadni, hogy elindulhasson az ember egy új úton. A hit önmagában nem mentesít a szenvedéstől, de segít elhelyezni magunkat a világban. A tisztánlátásban barátok, lelki gondozók támogathatnak bennünket, nekik feltárhatjuk mindazt, ami párkapcsolatunkat megrontotta és elviselhetetlenné tette. Az eredmények mindig azon múlnak, hogy mennyire erős a szakító fél személyisége. Soha ne döntsünk felületesen és gyorsan, csak önigazolást keresve. Figyeljünk a jelekre, amelyek tanítanak bennünket szerelmi viszonyainkban! Érdekes, hogy míg néhány évtizeddel ezelőtt az egyház még mereven elhatárolódott a válás kérdésétől, ma már a szeparálódás vallásos családokban sem számít tabutémának. Az egyház nem lett elfogadóbb, csak realistább. Szép elv kapcsolatainkat egy mennyei puzzle-nak képzelni, amelyben mindenkinek meg kell találnia a párját, de nagy ő-vé egymást alakítjuk, abból a választékból, amit a Mindenható adott nekünk.”

Nyáry Krisztián író

„Nem vagyok szakértője a szakításoknak, de abban biztos vagyok, hogy amit egyszer leírtunk vagy kimondtunk, azt már nem lehet visszaszívni. Ha valaki mérgében rendszeresen azt mondja a partnerének, hogy szedd a sátorfádat, az – hiába nem gondolja komolyan – ne csodálkozzon, ha egy nap arra ébred, hogy tényleg egyedül van a lakásban. De így van ez egy meggondolatlan »képtelenség veled élni« kimondásával is. Az ilyesmi beépül, és hosszú távon megmérgezi a viszonyt. A házasságom során értettem meg, egy fontos kapcsolat mindig ér annyit, hogy megpróbáljuk megmenteni. Radnóti hatévi házasság után megcsalta a feleségét, akivel kamaszkora óta volt együtt. Gyarmati Fanni végigkövette és szenvedte a párhuzamos viszonyt, de bölcsességének köszönhetően a szerelmük túlélte ezt a kitérőt is. Márai Sándor hatvan évig élt együtt a feleségével, Lolával. Életük legvégén is őszintén szerelmesek voltak egymásba, pedig több mélypontjuk is volt. Ha ezeket nem tudták volna elrendezni egymás között, elveszítettek volna hat szép közös évtizedet. A biztos jel arra, hogy lépnünk kell, ha már nem tudunk közösen nevetni. Amíg van humor, minden kapcsolat megmenthető. Karinthy és felesége, Böhm Aranka folyamatosan gyilkolták egymást, mindketten többször félreléptek, és elköltöztek a közös otthonukból, de annyira szerették együtt élvezni az életet, hogy végül mindig egymásra találtak.”

(Forrás: nlcafe)

9 jel, hogy pszichopata férfi hálójába akadtál

Fantáziánkban a pszichopaták az amerikai filmek számító, hidegvérű gyilkosaként élnek. Minden esély megvan rá, nekünk azonban eszünkbe sem jut, hogy a pszichopata férfiak akár hozzánk is közel kerülhetnek. Kíváncsi vagy, miről ismerhető fel a pszichopata pasi? Mi segítünk neked!

Az antiszociális személyiségzavar egészen a nyolcvanas évekig még pszichopátia, manapság már mint szociopátia szerepel a pszichológusok szakzsargonjában. A súlyos probléma méltán hírhedt: számos gyilkosság és bűntény fűződik a nevéhez. Bár maga a diagnózis csak a nagykorúság után állja meg a helyét, a szakértők hangsúlyozzák, hogy a zavarnak már gyerekkorban is komoly előjelei lehetnek.

A szociopátia tünetei 

A pszichopata személyek számára a törvények és társas normák nem létező fogalmak. Olaj a tűzre, hogy ezzel az attitűddel ráadásul a csalásra, hazudozásra, agresszivitásra való hajlamuk társul. Tetteiket tudatos kegyetlenséggel hajtják végre, ennek ellenére a bűntudat és a félelem messzire elkerüli őket. Jellemző hibájuk, hogy impulzívak, így gyakran cselekednek felületesen, elhamarkodottan. A tünetek félelmetesek, az egészben mégis az a legrémisztőbb, hogy fel sem ismernénk őket, ha mellénk ülnének a kávézóban, vagy megszólítanának minket a könyvesboltban. Jól szituált, kedves, udvarias, intelligens személy benyomását keltenék, akit szívesen meghívnánk magunkhoz vasárnap délutánra. Ahogy a szakterület híres kutatója, Clekckley fogalmaz: a szociopaták az épelméjűség álarca mögé rejtik komoly problémáikat.

A szociopátia veszélyei a nőkre

A legnagyobb veszélyt az jelenti a szebbik nemre nézve, hogy a pszichopaták dörzsölt jellemén lehetetlenség első látásra kiigazodni. Nem lepukkant, sötét utcákban bujkáló bűnözőkről, hanem jól alkalmazkodó, vonzó kegyetlenkedőkről van szó. Biztos, ami biztos alapon most megmutatjuk, miről szúrhatod ki, hogy problémás partnerre akadtál.

Figyelem: a tünetek nem önállóan, hanem kizárólag egymással összefüggésben értelmezhetők.

Erről ismerheted fel a pszichopata férfiakat:

1. Vonzóak

Megnyerő, sármos férfiakról van szó, akikbe bármelyikünk képes lenne pillanatok alatt beleszeretni. Meglepően udvariasak, bókolnak a végtelenségig, minden barátnőnk, de még az apukánk is odavan értük.

2. Stresszmentesek

Ha valaki belehajt az autónkba vagy ellopja a tárcánkat, mi felidegesítjük magunkat a történteken. A szociopatának azonban a szeme se rebben: nem idegeskedik, nem aggódik, és a legkisebb jelét sem mutatja a stressznek.

3. Megbízhatatlanok

Hajtogatja, hogy szeret, de állandóan késik, gyakran lemondja az esti programot, és nem meglepő módon elfelejti a szülinapodat is. Ha pedig felhívod, mert lerobbantál az autóddal, kicsi az esély rá, hogy azonnal a segítségedre siet.

4. Szeretnek füllenteni

A hazugság lételemük: minden terhelő bizonyíték ellenére képesek bármilyen ostobaságot összehordani és mondvacsinált indokokkal kábítani bennünket. Hiába a szerelmes SMS a mobiljukban, ők azt mondják, semmit nem tudnak róla.

5. Semmit nem bánnak

Ha megbántanak bennünket, ritkán kérnek bocsánatot az okozott fájdalom miatt. Szeretnénk, ha elnézést kérnének a kellemetlenségért, ha szégyenkeznének, vagy ha legalább a szemük árulkodna némi megbánásról. Őket azonban szemmel láthatóan nem érinti meg a helyzet tragikuma.

 6. Normaszegők

Nem vesznek parkolójegyet, fizetés nélkül lépnek le a kávézóból, bliccelnek a metrón, és attól sem riadnak vissza, hogy másokkal verekedjenek. A törvényeket és normákat gyakran és gondolkodás nélkül megszegik.

7. Nem tanulnak a hibáikból

Félelmetes látni, mennyire nem tanulnak saját, korábbi ballépéseikből. Ha múlt héten a sarki kávézóban kaptuk rajta a kolléganőnkkel, akkor nagy eséllyel jövő héten is megtalálhatjuk ott a szomszéd lánnyal.

8. Felelőtlenek

Indokolatlan veszélyhelyzetbe hoznak bennünket, túl gyorsan hajtanak, ittasan vezetnek, verekednek a rendőrrel, és akkor is pénzt költenek, ha ki sem látszanak a kifizetetlen számlákból. A felelőtlenség mintaképeként úgy végzik a dolgukat, mintha nem lenne holnap.

9. Unalmas velük a szex

Hiába minden igyekezet, lapos a szexuális életetek, unalmasak a pózok, érzelemmentesek az együttléteitek. Számára ez nem okoz problémát, így nemcsak hogy nem aggódik miatta, de javítani se szeretne a helyzeten. A deficites szex is egy a szociopata férfiakra jellemző tünetek közül.

(Oláh-Szíjjártó Linda)

(Forrás: life)

Ásó, kapa, féltékenység...

Boldogan éltek, míg… pontosan meddig is? Míg ásó, kapa, nagyharang el nem választotta őket? És ki fogta az ásó nyelét: a kaszás vagy a zöldszemű szörny?

Féltékenység, megcsalás, „kikacsintás”. Ezek a fogalmak mind-mind egyetlen probléma köré szerveződnek, és a problémát más-más aspektusból világítják meg. A féltékenység a birtoklási vágy miatt munkálkodik az emberekben, olykor helyrehozhatatlan károkat okozva; a megcsalás szó használata az egyik felet áldozatként, a másikat aljas, gerinctelen csalóként állítja elénk; a „kikacsintás” pedig azt előfeltételezi, hogy két ember intim kapcsolata ha nem is börtönként szolgál a benne lévők számára, de legalábbis falat húz a külvilág és közéjük (a szerelem elmúltával a fal viszont egyre átlátszóbb lesz, így egyre nagyobb szabadságot enged a külvilágból érkező ingerek befogadásának). Ezekből az asszociációkból kiindulva máris eljuthatunk a házasság – és tágabban értelmezve a szigorúan monogám párkapcsolat – által felvetett egyik legrégebbi problémához.

Féltékenység és birtoklási vágy

Egy népi bölcsesség szerint kapcsolataidat úgy kellene kezelned, mint a két tenyeredben tartott vizet: ilyenkor, ha a leggörcsösebben szorítod ökölbe a kezed, akkor marad a legkevesebb vized. Eszerint a birtokláshoz való akaratos ragaszkodás megöli a kapcsolatot, és eltaszítja azt, akit birtokolni kívánsz. Mindenki ismeri a „megfolyt a szeretetével” kifejezést: ilyenkor valójában nem is szeretetről, hanem annak egy jelentősen eltúlzott, önző formájáról van szó, amely nem mellesleg sokszor a párkapcsolati erőszak egyik kezdő motívuma.

Meg kellene barátkozni a gondolattal – bármilyen nehéz feladat is ez –, hogy senki nem birtokolhat egy másik, szabad akarattal rendelkező embert még akkor sem, ha életüket valamilyen hivatalos – vagy szent – kötelék köti össze. Valószínűnek tűnik, hogy hosszú és boldog kapcsolat csak akkor létezhet, ha ezt a felek képesek mindig – vagy legalább nagy részben – figyelembe venni. A folytonos gyanúsítgatás és bizalmatlanság legalább akkora vétek a másik személye ellen, mint a becsapás, a hazugság.

Büszkeség és balítélet

Bár Jane Austen regénye nem erről szól, ez a két szó (büszkeség, balítélet) a féltékenység tematikájába is tökéletesen beleillik. Sokszor ugyanis saját hatalmas egónk az, ami felébreszti a féltékenység szörnyetegét, majd legfőbb tanácsadójának fogadja azt. A túlméretezett egónk érezné rettenetesen sértve magát, ha kiderülne a megcsalás ténye, akár számunkra („Na nehogy már Engem ezzel a…”), akár mások számára („Úristen! Mit gondolnának Rólam az emberek? Mindenki szánakozva nézne Rám. Stb.”).

Valahogy úgy tűnik, hogy a féltékenység középpontjában valójában nem is a másik elvesztésének félelme áll, hanem saját magunkat, a saját szemünkben kialakult pozíciónkat féltjük. A túlzott büszkeség, az önbizalomhiány, a más emberek véleményével való túlzott foglalkozás mind okozhatja a kapcsolat csúnya bukását, vagy még rosszabb esetben a kapcsolat fennmaradását és ezzel az életünk és a másik fél életének megkeserítését.

Nehéz kérdés, sokféle válasz

Valóban mindig, minden esetben egy erkölcsileg rossz dologgal állunk szemben, amikor megcsalásra gondolunk? Nos, ha „megcsalásnak” nevezzük, akkor minden bizonnyal igen. Ha azonban arra gondolunk, hogy nem tudunk olyan messzire visszatekinteni az írott történelemben, amikor ne találkoznánk ezzel a jelenséggel és problémával (és nem elenyésző, egy-egy példában), el kell gondolkodnunk. Valószínűnek tűnik, hogy az örök monogámia keresztény kultúrkörből származó szigorú elvárása vagy a szabály megszegését kényszeríti ki, vagy önmegtagadást szül, így, ha valóban egy életen át gondoljuk el valakivel a kapcsolatunkat, nem árt már jó előre lefektetni a saját szabályainkat, hogy később senki ne érezze magát se átverve, se hazugnak.

 Losonczy Lilla

(Forrás: otvenentul)

Csábításra vagyunk programozva

Az első benyomás talán a legfontosabb, amikor két ember megismerkedik egymással, így, annak ellenére, hogy sokan a belső szépséget keresik, a külsőnk, az öltözködésünk igen fontos szerepet játszik a párválasztás során. Hevesi Kriszta, szexuálpszichológus szerint, a csábítás belénk van programozva. Ha megtetszik valaki, szervezetünk azonnal öntudatlan változásokon megy keresztül, hogy vonzóbbnak tűnjünk a másik számára. A szakértő szerint a legfontosabb az, hogy elfogadjuk önmagunkat. Az öltözködésünk azonban visszahat személyiségünkre is. A színes ruhák vidámabbá tesznek minket és a környezetünket is, melynek köszönhetően több bókot is kapunk…

Nézd meg a SuperMokka videóját!

http://supertv2.hu/musoraink/super_mokka/4793_csabitasra_vagyunk_programozva.html

A BOLDOG PÁRKAPCSOLAT TITKAI

A boldog párkapcsolat titka from dvdtoth on Vimeo.

A NŐ A FÉRFITŐL VÁRJA...

A nő a férfitől várja a biztonságot, az erőt, 
a védelmet, 

a támaszt,

 a szeretetet, a szerelmet, a gondoskodást. (...) 

Ezzel szemben a férfi egyetlen,

 biológiailag is megalapozott

 mély vágya: 

a szabadság.

(Bagdy Emőke)

A NŐK KEVÉSBÉ KÍVÁNJÁK A SZEXET? MIÉRT?

http://www.szuloklapja.hu/baba/body/cikkek_new.php?valasztas=teljes_cikk&cikk_id=1030&tema_id=&id=1030%20&cikk_cime=A-n%C3%B5k-kevesbe-kivanjak-a-szexet?-Miert?

A SZERELEM LOPAKODÓ GYILKOSA...

‎"A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. 
Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi 
rongálni a hétköznapokat. 
Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, 
kívánatossá tenni magunkat
 - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, 
a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is 
beleértve. 
Minek? Hiszen már a miénk. 
Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang 
egy férfi-női kapcsolat felett.
 Mert a szívünkbe kellene beírni csupa nagybetűvel: 


AZ EMBER NEM TULAJDON!" 


(Popper Péter)

Szerelem hetvenen túl

http://www.nlcafe.hu/szexesmas/20111223/szerelem_hetvenen_tul/

http://youtu.be/Cgl7ftjYVjg

EZÉRT KÍVÁNJA A FÉRFI A NŐT (Müller Péter)

http://www.life.hu/sztarszerzok/20110606-ezert-kivanja-a-not-a-ferfi-muller-peter-irasa.html

A PÁRKAPCSOLAT PUSZTULÁSA (Tari Annamária, Nyitott Akadémia)

FÉRJNEVELDE

FÉRFI - NŐI GONDOLKODÁS

HASONLÓ A HASONLÓT KERESI? (Tari Annamária)

ANTIDEPRESSZÁNS HATÁSÚ A SPERMA?

Azok a lányok, akik óvszer nélkül létesítettek kapcsolatot, kevésbé voltak depressziósak – derül ki egy friss vizsgálatból.
Az amerikai NCBI-hez (National Center for Biotechnology Information) tartozó, több mint 17 millió orvosi-orvosbiológiai cikket tartalmazó Pubmed adatbázis egyik friss dokumentuma szerint véletlenszerű mintavételi eljárással kiválasztott, szexuálisan aktív főiskolai lányok esetében az óvszerhasználat kapcsolatba hozható a Beck-depresszió kérdőíven (Beck Depression Inventory - BDI) elért pontszámokkal. (A BDI-t 1961-ben fejlesztették ki a depresszió súlyosságának megítélésére, és jelenleg is széles körben alkalmazzák.)
Mint kiderült, azok a lányok, akik óvszer nélkül létesítettek szexuális kapcsolatot, kevésbé voltak depressziósak, ezen felül a depresszív tünetek és az öngyilkossági hajlam arányban volt az óvszer alkalmazásának gyakoriságával. Akik nem éltek a kondomos védekezés lehetőségével, azoknál a depressziós kérdőívben teljesített pontszám egyenes arányban nőtt az utolsó szexuális aktusuk óta eltelt idővel – azaz minél régebben szerelmeskedtek, annál inkább hajlamosabbak voltak a depresszióra.
Az adatokból az következik, hogy az ondó csökkentheti a depressziós tüneteket, és bizonyítja, hogy a hüvely felszívja az ondó számos összetevőjét, ami már néhány órán belül kimutatható a vérből.
Az NCBI az élettudományok és a bioinformatika egyik legrégibb, kereszthivatkozásokkal tarkított, keresővel ellátott adatbázis-gyűjteménye.
 (Forrás: hvg.hu)

10 OK A SZERETKEZÉSRE

Azt eddig is tudtuk, hogy a gyerekeket nem a gólya hozza. Az sem titok, hogy a szex élvezetes, kívánatosnak, nőiesnek érezzük magunkat tőle, növeli az önbizalmunkat, és általában is sokkal kellemesebb lesz tőle az élet.
Ezen kívül azonban még számos olyan hatása van, amiért érdemes minél gyakrabban ágyba bújni a kedvesünkkel. Lássuk a listát!
1. Szex közben oxitocin termelődik a szervezetünkben: ez a hormon segíti elő, hogy jobban kötődjünk a partnerünkhöz, így javítja a kapcsolatunkat.
2. A szex remek sport: zsírt éget, és jót tesz a szívnek. Harminc perc szeretkezéssel 200 kalóriát égetünk el. Az immunrendszer is erősödik tőle.
3. Az orgazmus alatti összehúzódások formában tartják a méhet, és a petevezetékek átjárhatóságát is növelik.
4. A szex enyhíti a fejfájást, mivel testszerte ellazítja az izmokat. Mivel csökkenti a vérnyomást, a szívroham kockázata is kisebb a rendszeresen szeretkezőknél.
5. A szexuális aktus növeli a szervezetben az ösztrogén szintjét, amitől alacsonyabb lesz a koleszterinszintünk, viszont magasabb a teherbe esés esélye.
6. Szeretkezés közben az agy oxigénfelvétele is megnő, a létfontosságú szervek pedig hatékonyabban kezdenek működni.
7. A szex edzi a medencefenék izmait – vagyis segít megelőzni a későbbi inkontinenciát.
8. A szeretkezés jót tesz a bőrnek: serkenti a vérkeringést, és olyan hormonok termelődését indítja el a szervezetben, amelyek ragyogóvá varázsolják a bőrünket. Ráadásul a prolaktin nevű hormon termelődésén keresztül még a szaglásunkat is javítja.
9. Csökkenti a stresszt, és a morfinhoz hasonló hormonok termelődésének serkentésével a nyugodt, mély alvást is elősegíti.
10. Javítja a hangulatot, és összességében hozzásegít a hosszabb, boldogabb élethez.
(Forrás:NLCafe)

FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEK (Popper Péter)

FÉLELEM A MAGÁNYTÓL (Popper Péter)