A Nő (Yogi Bhajan)

” Egy férfi és egy nő találkozik, és nagyon kellemes hangulat alakul ki közöttük, jól érzik magukat egymással. Ha valaki nagyon tudatos, értékelni tudja a prána és az „illat” minőségét a képességek, értékek, erények és erő tekintetében. Ezt a tudatosságot férfi és nő között pránacserének nevezzük.

A jógik szerint ez a pránacsere férfi és nő között nem elhanyagolható esemény. A pránacsere lenyomatot hagy az emberek pszichéjében. A nőben ez a lenyomat éveken át, vagy akár egész életen tarthat, tudat alatti szűrőként is működhet a jövőbeni kapcsolatai tekintetében. A férfi esetében a lenyomat kevésbé erőteljes, általában egy holdciklusig tart.

A pránacserét a nő szabályozza. Az első lépcsőfok az, amikor a nő kisugárzása szenvedélyt ébreszt a férfi agyalapi mirigyében. A második lépcsőfok az, amikor ez a „férfi illatképzését” serkenti. A harmadik fok az, amikor a nő az illatot kiértékeli.

A kettejük közötti teljes reakció a nő csakraszintű kivetítésén múlik, nem a férfién. Ahogy ez a pránacsere lejátszódik közöttük, egy „áradást” vagy kémiai reakciót indít el az emberben, mely az aktivált csakráktól függően változik.

Alapvetően fontos, hogy a nő tudatában legyen erejének, és felelőséggel és méltósággal használja azt. 
Ha bizonytalansága alapján cselekszik, dicstelen helyzetet teremt maga és mások számára.

A férfi soha nem indít vagy fejez be egy kapcsolatot a saját döntése alapján. Mindkettőt a nő szabályozza. Tanulmányok bizonyítják, hogy több, mint 85%-ban a nők kezdeményezik a kapcsolatot a férfiakkal, nem verbális vagy verbális jelzések útján. 
A nő irányítja a teljes kapcsolatot. Másrészről viszont a nőnek akár a csendes kételye is a kapcsolat tekintetében nyugtalanságot okozhat.„ 

 (Yogi Bhajan)

A természet varázsa

SZÜLŐNEK LENNI...

Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével 
szüntelenül hat és vizsgázik

 - ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. 
Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nem tudjuk. 
Sőt, főleg akkor! (...) 
Amit magadban elrontottál, tovább is adod. 
Nemcsak, mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább, mint lelki mintát, 
bûnt és erényt, lényed általad is ismeretlen minőségét.

 De amit magadban megváltasz - az utódaidban is megválthatod.

(Müller Péter)

Hogy mondjam el neked? (Koncz Zsuzsa)

A hit (Müller Péter)

Hajszínünktől függ a betegségünk?

Árulkodó hajszínek

Szőkék: a szemre és a bőrre kell figyelni

A nők, különösen a világos hajúak, hajlamosabbak az AMD nevű szembetegségre. Az AMD, orvosi nevén időskori makuladegeneráció, az ún. sárgafoltnak, azaz a szem központi éleslátásért felelős területének a megbetegedése. A hosszú távon vakságot okozó betegség megelőzhető luteinben és zeaxanthinben gazdag táplálkozással. Ezeket az anyagokat megtalálhatjuk a kelkáposztában, spenótban és a cukorborsóban is.



A bőrünk termelte melanin mennyisége határozza meg annak színét és megvéd a káros UV sugaraktól is. A szőke hajúak kevesebbet termelnek belőle, így hajlamosabbak lehetnek a bőr pigmenttermelő sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganat, a melanóma kialakulására. Ha világos hajjal és bőrrel születtünk, fontos, hogy minimum harmincas faktorszámú naptejet használjunk, ami véd a káros UVA és UVB sugaraktól. Erős napsugárzásnál érdemes a hajas fejbőrt is védeni egy csinos fejfedővel.

Barnák: a hajra és a nikotinra kell figyelni

A hajhullási problémákkal küzdő nők több, mint fele barna hajú. Ez abból is adódik, hogy eleve kevesebb hajszáluk van, mint világos hajszínű társaiknak. A barna szálak durvábbak és vastagabbak, mint a szőke vagy vörös, így a szervezet kevesebbet növeszt belőle. Ezért vesszük jobban észre, ha egy barna hajszál elhal. Megfelelő mennyiségű, legalább napi 18 milligramm vas bevitelével megerősíthetjük sötét hajszálainkat. Ezt a mennyiséget egy tál vitaminnal dúsított zabkásával is biztosíthatjuk.

Tudjon meg többet!

Az egyes vitaminokról ide kattintva tudhat meg még többet!

A gesztenyebarna hajkorona színét a nagy mennyiségű melanintól kapja. Jelenléte a szervezetünkben hajlamosít a nikotinfüggőségre, mivel lassítja a nikotin lebomlását a májban. Minél tovább van szervezetünkben ez a káros anyag, annál könnyebben szokunk hozzá. Elegendő C-vitamin fogyasztásával hatékonyan segíthetjük májunk egészséges működését. A legegyszerűbb megelőzés viszont, ha egyáltalán nem gyújtunk rá.

A titokzatos vörös: érzéstelenítés és Parkinson-kór

A tüzes kinézet egy öröklött DNS mutációból származik és ellenállóbbá teszi gazdáját a helyi érzéstelenítőkkel szemben. A fogorvosi székben ülve és kezelésre várva ebből még problémáink adódhatnak. Kutatások szerint a vörös hajúaknak körülbelül húsz százalékkal több érzéstelenítőre van szükségük, mint szőke vagy barna hajú társaiknak.

A Harvard Egyetem kutatói kiderítették, hogy a vörös hajúaknak kilencven százalékkal nagyobb az esélyük a Parkinson-kór kialakulására. Az oka valószínűleg ugyanaz a gén mutáció, ami hajszínüket is meghatározza. Ugyanebben a kutatásban arra is rájöttek, hogy a folsav lassíthatja a betegség kialakulását vagy előre haladását. Napi négyszáz milligram folsav bevitele szervezetünkbe megfelelő mennyiség lehet. 

(Forrás: hazipatika)

Melyik az igazi? (Teljes film)

http://youtu.be/icp_2jfZyYo

Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték, 93 perc, 2005

Abby már fiatal korában is vonzódott a művészetekhez, miközben a nagynénje mellett nőtt fel, mert a szülei állandóan a világot járták nélküle. Történetünkben Abby már egyetemista, Jessicával, a munkatársával és annak barátjával él együtt. Van egy tökéletes barátja, Sy, aki szeret romantikus filmeket nézni, modellt állni a lány művészetéhez, és játszadozni a hóban. De minden megváltozik, amikor Abby Jessica unokatestvérét kezdi művészetre tanítani, mert eközben megismeri az igaz szerelmet. Képes lesz-e választani álmai tökéletes pasija és a tőle teljesen idegen, de mégis vonzó és vidám osztálytársa között?

szereplő(k):
Shiri Appleby (Abby Morrison)
Orlando Seale (Sy)
Alexandra Holden (Jessica Lindstrom)
Nick Zano (Quinn Andrews)
Will Friedle (Calvin Dillwaller)

Szeresd magad - most! (12 tipp Louise Hay-től)

„Bánj úgy saját magaddal, ahogyan a számodra legkedvesebb személlyel tennéd!” – Louise Hay
„Arra jöttem rá, hogy csupán egyetlen dolog megoldást jelenthet minden problémára, ez pedig az, ha szeretjük magunkat. Ha az emberek minden nap csak egy kicsit szeretik jobban saját magukat, életük bámulatos módon ível fölfelé. Jobban érzik magukat. Megkapják azt a munkát, amit szerettek volna. Elegendő pénzük van. Kapcsolataik vagy fejlődésnek indulnak, vagy újak alakulnak a negatívak helyett. Szeretni önmagadat egy csodálatos kaland. Olyan, mint repülni tanulni. Képzeld el, ha mindannyian képesek lennénk repülni, ahányszor csak szeretnénk! – izgalmas lenne. Kezdjük hát el szeretni önmagunkat, most.„

Lássunk néhány utasítást, amely segít, hogy jobban szeresd önmagad:

• Hagyj fel minden bíráskodással!

A bírálat sosem változtat a dolgokon. Ne kritizáld magad. Úgy fogadd el önmagad, ahogy vagy. Minden ember változik. Ha bírálod magad, negatív irányú változáson mész át. Mikor pedig elfogadod magad, pozitív változások következnek be.

• Bocsáss meg magadnak!

Engedd el a múltat. Minden tőled telhetőt megtettél a legjobb képességed és tudásod szerint. Most pedig fejlődsz és változol, életedet pedig másként éled majd.

• Ne félemlítsd meg magad!

Hagyj fel az ijesztő gondolataiddal, így rettenetes élni. Találj olyan gondolati képeket, amelyek örömet szereznek és megnyugtatnak, amelyek segítenek kikapcsolni a vészjósló gondolatokat.

• Légy gyengéd, kedves és türelmes!

Legyél gyengéd magaddal. Legyél kedves. Legyen magadhoz türelmed, amíg megtanulod az új gondolkodásmódot. Bánj úgy magaddal, mint azzal, akit nagyon szeretsz.

• Légy kegyes elmédhez!

Az öngyűlölet nem más, mint saját gondolataidnak gyűlölése. Ne gyűlöld magad a gondolataidért. Inkább finoman változtass rajtuk.

• Jutalmazd meg magad!

A bírálat lerombolja a belső szellemet, a dicséret pedig építi azt. Annyiszor dicsérd meg magad, amennyiszer csak tudod. Mondd magadnak, hogy milyen jól is csinálod minden kis dolgod.

• Támogasd magad!

Találj módot arra, hogy támogatni tudd önmagad. Nyújtsd ki karjaid és engedd, hogy segítsenek. Erősnek kell lenned ahhoz, hogy segítséget tudj kérni, mikor szükséged van rá.

• Szeresd a negatívumaidat!

Tudatosítsd, hogy te hoztad létre rossz szokásaidat, hogy kielégítsenek bizonyos vágyakat. Most pedig új és pozitív módokat fogsz találni e vágyak kielégítésére.

• Vigyázz a testedre!

Informálódj a megfelelő táplálkozásról. Mire van szüksége a testednek ahhoz, hogy optimális energiamennyiséghez és vitalitáshoz jusson? Csinálj különböző gyakorlatokat. Találd meg, milyen típusú gyakorlatokat kedvelsz inkább. Ápold és tiszteld lényed templomát.

• Végezz tükör-gyakorlatot!

Gyakran nézz a tükörbe. Fejezd ki magad előtt a benned levő, egyre növekvő szeretet érzését. Mikor tükörbe nézel, bocsáss meg magadnak. Beszélj szüleidhez, és nekik is bocsáss meg. Mondd, hogy „Szeretlek, igazán szeretlek!”, legalább egyszer egy nap.

• Szeresd magad! Most!

Ne várj addig, amíg jobban leszel, amíg lefogysz, amíg munkát kapsz vagy rálelsz egy társra. Kezdd el most – és tégy meg minden tőled telhetőt.

• Szórakozz!

Emlékezz vissza azokra a dolgokra, amik gyerekként örömmel töltöttek el. Építsd be ezeket mostani életedbe. Találd  meg a módját, hogy bármi amit teszel, szórakoztató legyen számodra. Engedd kifejeződni az élet örömeit. Mosolyogj. Nevess. Örvendezz. és az Univerzum megörvendeztet!
Louise Hay, az „Éld az életed” című nemzetközi bestseller írója egy metafizikus egyetemi előadótanár, több mint 50 millió világszerte eladott könyvvel a háta mögött. Több mint 30 éven keresztül segítette az embereket világszerte, hogy felfedezzék és megvalósítsák a saját kreativitásukban rejlő maximális potenciált, a személyes fejlődést és öngyógyítást segítve. Az Oprah Winfrey Show mellett több amerikai és külföldi TV- és rádióműsorban szerepelt.

(Forrás: fogyokura)

Gyakorlati tippek szakítás és válás után

Szakítás és válás után nem könnyű új életet kezdeni. Sokan nem is hisznek benne, hogy sikerülhet. Önsajnálat helyett,  tudatosítsd magadban azt, hogy  van kiút. Szakértőnk gyakorlati tanácsai segítenek elfogadni új helyzeted.

Geist Klára pszichológus, párterapeuta szakértőnk írása

A „lelki leválás” útja a tudatos elfogadás. Próbáld tudatosan elfogadni és feldolgozni az elválást. Higgy abban, hogy „Minden úgy történt, ahogyan lennie kellett” és biztos lehetsz abban, hogy könnyebben túlteszed magad a változáson. Emlékezz a szépre is, hiszen a régi szerelem lélekben gazdagított. Ám ne feledd, hogy egy új kapcsolatnak csak a régi lezárásával nyithatsz kaput.

A fájdalomtól az újrakezdésig
Kezdetben „gyászolj”, add át magad a fájdalomnak, érzelmeknek. Emlékezz az elmúlt szerelemre, ám közben tudatosítsd magadban azt is, hogy van kiút. Ahogy telik az idő, egyre közelebb jutsz a lelki gyógyuláshoz, különösen akkor, ha teszel is érte.

- Győzd meg magad!Az ellentmondásos érzelmek esetén sokat segít az önmeggyőzés, az önszuggesztió módszere. Elemezd a helyzetet, hogy ismét eljuthass odáig: ez valóban nem történhetett máshogy. Ha irányítani tudod életed eseményeit, az később a javulás, fejlődés forrása lehet. Tegyél fel kérdéseket is magadnak: Vajon el tudtad fogadni párodat olyannak, amilyen? Elégedett voltál a kapcsolattal? Mi az, ami közös volt bennetek?

- Zárd le a kapcsolatot!A helyzetet megnehezíti, hogy amíg eddigi életed szakaszai valamilyen szertartással kezdődtek vagy végződtek - pl. ballagás, diplomaosztó, eljegyzés, esküvő - addig szakítás, válás után senki sem tudja, mit kell tenni. Nincs olyan szertartás, amely az elválást megkönnyítené. A kapcsolatot elmérgesítő válóper is megnehezítheti az ilyen lezáró aktusokat. Mégis: próbáljatok meg „szépen elbúcsúzni”, pl. „egy utolsó együtt töltött éjszaka”, egy „utolsó vacsora” vagy „séta” keretében. Ha nem megy, akkor egyedül gondolj ki egy szertartást a kapcsolat lezárására: írj egy búcsúlevelet vagy távolítsd el a közös emléktárgyakat.

- Elég az önsajnálatból!
Ne feledd: helyzeted nehéz, de nem reménytelen. Az önsajnálat spirálszerűen visszagyűrűző gondolatai sehová sem vezetnek! Ne tedd tönkre magad, hiszen egy idő után ezzel csak egészségedet veszélyezteted, és a környezeted is megunja az örökös siránkozást. Szeretteidnek szüksége van rád, a gyermekeid számára pedig Egyetlen vagy!

- Meríts erőt a környezetedből!Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Fontos, hogy ne légy magányos a szakítást, válást követő nehéz időszakban. Ilyenkor családi, baráti kapcsolataidra számíthatsz leginkább. Próbáld saját magad irányítani az életedet és nyíltan megmondani azt, hogy milyen segítségre van szükséged. Ha van más megoldás, ne költözz vissza a szüleidhez, mert az amúgy is elbizonytalanodott, elvált ember könnyen „gyermeki” pozícióba sodródhat szülei mellett. Természetesen a szülői/ nagyszülői segítségnyújtástól nem kell elzárkóznod, sőt!
Ahol gyermekek is vannak, a volt házastárs is bevonható. Szülőként mindenképpen teret kell neki adni a csemeték körüli teendőkben. Ez csak akkor lehetséges, ha megfelelő légkört sikerült teremtenetek a válás után.

- Tűzz ki új célokat!Könnyebb az újrakezdés annak, aki nem csupán a családján belüli szerepeire alapozta életét. Azok az emberek, akik a „kinti” világban több szereppel, feladattal rendelkeznek, könnyebben szembeszállnak a szakítás és válás önbecsülést romboló hatásával. Az érdekes munka, kreatív hobbi gyógyír lehet az elválás utáni megváltozott élethelyzetben. Itt az ideje, hogy felfedezz új utakat, és új célokat tűzz ki! Az újrakezdés nemcsak a párkapcsolati szférában jelenthet újdonságot, hanem életed más területein is. A kitűzött célok mindig egy lépéssel tovább visznek, segítenek abban, hogy túllendülj az átállás, újrakezdés lépcsőfokain. Elterelik figyelmedet a veszteségről. Az elért célok pedig megacélozzák önbizalmad. Tanulj valami újat (például nyelveket), fedezz fel új helyszíneket, ismerj meg új embereket. Próbáld ki magad egy új sportban vagy művészeti ágban. A kisebb napi célok tartalommal fogják megtölteni az idődet: néha elég annyi is, ha elmész kerékpározni vagy írsz valamit.

- Legyenek új barátaid!Vesd be a szakemberek által javasolt ún. „kristálynövesztési stratégiát”. Ez azt jelenti, hogy ápold a már meglévő kapcsolataidat és töltsd meg őket új tartalommal, hogy utána ezeknek a kapcsolatoknak a segítségével további új ismerősökre tudj szert tenni. Fontos, hogy legyőzd a kezdeti bizalmatlanságod, az önbizalomhiányt és elszigetelődést. Lehet, hogy a másik ember éppoly magányos és örül közeledésednek.

Az új párkapcsolat előtt

• Nem javasolt egy, a „lelkedben” még lezáratlan kapcsolattal belekezdeni valami újba. Ha a magánytól való félelem miatt felelőtlenül „beleugrasz” egy „éppen csak jó” kapcsolatba, tovább tetézed a lelki sérülés veszélyét.
• Az „elvált” státuszt vagy azt, hogy „egyedül” vagy, ne érezd bélyegnek. A válás inkább arra a törekvésre utal, hogy valaki szeretné a rossz házasságot egy „élhetőbb” kapcsolattal felváltani és ezt meg is teszi. A szakítás is annak jegyében történik, hogy más partnerre, jobb kapcsolatra vágysz.
• Ne válassz az előző kedvesedhez hasonlót (pl. amikor valaki újra alkoholista partnert választ magának). Ha mégis rosszul döntenél megint,  menj el egyéni pszichoterápiára, mert sokat segít az „ismétlési kényszer” motívumainak tudatosításában, a párterápia pedig feltárhatja a párkapcsolati konfliktusok lelki hátterét.

Hidd el: érezni fogod, ha már készen állsz a nyitásra, és addigra az életedbe is megérkezik az igazi Társ! 

Tudtad? 
 - Amerikai és brit kutatásokból kiderült, hogy a rossz házasságnak egészségkárosító hatása van. A vizsgált 40 és 69 év közötti férfiak esetében azok, akik rossz házasságban éltek, négy éven belül ötször annyian haltak meg, mint akiknek kiegyensúlyozott volt a házassága. A rossz párkapcsolati légkör, a nők és a gyermekek esetében is veszélyforrás. Ezzel ellentétben közismert, a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat testi - lelki egészségóvó hatása.
- Szakemberek elvált párok számára csoportot szerveztek kísérleti jelleggel. A csoportülés során egy szertartás keretében a párok tagjai kölcsönösen kinyilvánították, hogy már nem tartoznak össze, visszacserélték jegygyűrűiket és megpróbáltak eltemetni minden haragot. Az elvált párok az esemény után 1-3 évvel azt nyilatkozták, hogy a szertartás segített nekik a lezárásban és újrakezdésben.
- Vizsgálatokból kiderült az is, hogy az elvált emberek ugyanolyan elégedettek lehetnek a  második házasságukkal, mint azok, akik nem estek át válási/elválási traumán. A szakemberek ebből arra a pozitív következtetésre jutottak, hogy: a válás nem az eleve rosszul alkalmazkodó, „lelkileg sérült” emberek sajátja. Az újra házasulók esetében a korábbi válásnak nincs hosszú távú negatív hatása.

(Forrás: femcafe)

Van elég önbizalmunk?

Az út felén túl... (40 év után)

Móra Magda versével kívánok 

BOLDOG, SZÉP ÉVEKET!

Boldog párkapcsolat vagy "majd elválik"?

Min múlik a tartós kapcsolat?

Manapság miért rengeteg a válások száma? Eredendően vannak halálra ítélve ezek a kapcsolatok? Vannak előjelek, vagy hirtelen megváltozunk, esetleg mi unjuk meg a másikat? Egyáltalán, mi a harmonikus család alapvető kritériuma?

Mese és valóság

Egy kapcsolat általában meséhez illően indul, nagy virágcsokrok, széles mosoly, kedves bókok, kacér kijelentések, meghitt összebújások, szenvedélyes szeretkezések, de mi történik ezután? Miért fordul akár az ellenkezőjébe? Hogyan alakul a mesében lévő szereplők sorsa? Egyáltalán mi az a szerelem? Az érzés, mely bennünk munkálkodik, jóllehet más váltotta ki belőlünk.
Aki objektív tud maradni és nem a magánytól való félelem vagy unalom sodorja más karjaiba - hogy végre történjen valami -, figyelni tud az apró jelekre és a másikra, az fantasztikus kapcsolatot alakíthat ki magának. Társ- és párkapcsolatot egyben. Ekkor nem a szerencse számlájára írja majd a történést, hanem megdolgozik érte, saját kezébe veszi élete irányítását.

Első lépésben érdemes egyedül élve tisztáznunk a bennünk lévő gondolatokat, érzelmeket. Miért? Mert azt viszünk bele egy kapcsolatba, ami bennünk van. Ha nincs bennünk stabilitás, félünk tudat alatt, hogy elveszítjük másik felünket és ez megmérgezheti a kapcsolatot. Így lesz az érintésből makacs kapaszkodás, ragaszkodás. Tehát önismeretre van szükségünk. Ha tudom ki vagyok, jobban ismerem a vágyaimat, félelmeimet, árnyoldalaimat, korlátjaimat. Ezáltal tudom kezelni azokat, valódi önmagam tudok lenni, még akkor is, ha rám nagy befolyást gyakorol az érzéseivel egyetemben. E nélkül könnyen elveszhetnék ebben az állapotban, elfeledve saját magamat. És, ha a hajónak nincs kapitánya, könnyen eluralkodhat a fejetlenség.

Apró jelek tanulsága

Ismerem önmagam, ennek folyománya, hogy az első alkalommal is hű maradhatok magamhoz és nem megyek bele olyan játékba, ami hazugság lenne, hiszen nemcsak szavakkal lehet hazudni, tettekkel is. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem passzolunk egymáshoz és továbbkeresek.
Az igazság minden pillanatban megmutatkozik és minimum végtelen oldala van. Maximálisan odafigyelve társunkra, átérezzük őt, az apró jeleknek hangsúlyt tulajdonítunk, így viszonylag objektív képet kaphatunk róla. Megmutatkozik az illető jelleme. Minden egyes pillanat árulkodó jel a másikról. Ahogy gesztikulál, amekkora távolságot tart, ha közelítünk felé, ahogyan ránk pillant, amilyen módon beszél, szavai és hangsúlya használata, amennyire rugalmasan és gyorsan reagál mikor érzelmeiről kérdezzük, felszabadultsága, öltözködése, gondolkodása, felelősség vállalása stb. Ezek mind apró jelek, melyből összeáll a kép. Persze nem muszáj feldarabolnunk a valóságot, az is elég lehet, ha egyszerűen ráérzünk a lényegre. A saját érzésünk mellett, vegyük észre és gondolkozzunk el a másikon, mérlegelve azokat, a tudatos döntéshozás érdekében. Ha csak eszünkre hagyatkozunk, akkor ezt a tudomány pragmatikus dezemocionalizáltságnak (kizárólag racionális, észbeli impulzusokra figyelés) tartja. Az sem jó, amikor elragadnak az érzelmek szalmaláng módjára (szangvinikus temperamentum) és semmi nem számít, mert előbb utóbb kiderül, hogy elhamarkodtuk a dolgot. Kérdés, hogy hosszú vagy rövid távú játékosok vagyunk-e.

Se vele, se nélküle?

Ha jönnek a problémák, megoldandó feladatok, kihívások, melyből rengeteget tanulhatunk, eldönthetjük, hogy kifogásokat keresünk, vagy megértjük, megoldjuk azokat. Vagy megváltoztatjuk a helyzetet, ha ebben van konszenzus és partner benne a szívünk és eszünk választottja, vagy kilépünk belőle. Sokan azonnal szakítanak és nem társuk elől, hanem önmaguk elől menekülnek valójában. Újra előjönnek az elcsúszások, ezúttal egy újabb partnerrel. Néhányan megtapasztaltuk már azt az állapotot, amikor beleragadva egy kapcsolatba, semerre sem szeretnénk menni. Túl fájdalmas lenne, mert be kellene vallani magunknak, hogy tévedtünk, rosszul választottunk, nem hozzánk méltóan viselkedtünk. Nem szeretnénk ezt elismerni, így a múlt élményeibe temetkezünk, arra vágyva, hogy hátha előjön újra ez az állapot, ez az érzés. De vajon érdemes várni a boldogságra, vagy inkább nekünk kell érte megdolgoznunk, megtalálnunk?

Inkább ő, mint a magány

A megalkuvásnak ennek a formája, melyre a cím is utal, sajnos igen jellemző. Előfordul, hogy félünk a magánytól, pedig sohasem éltük még meg teljes valójában. Tehát attól félünk, amit nem ismerünk. Így nem is ez a valódi félelem tárgya, valójában a félelemtől félünk és az ismeretlentől. Pedig sokszor ez egy nagyszerű alkalom, hogy megismerjük önmagunk rejtett, fájdalommal teli zugait. Szembesülünk, hogy eddig szerepeket játszottunk, nem kezeltük partnerként szerelmünket, hanem negatív aspektusait fürkésztük. Most leomlott a páncél, a kérdés, hogy így, védtelenül merre megyünk tovább. Merünk-e a belső hangunkra hallgatni, adni önmagunkat, szőröstül bőröstül, odafigyelve kedvesünkre is és szembenézve a félelemmel, megerősítve saját belső értékeinket?

Soha nem kell senki

A pszichológia beszél egy elhárító mechanizmusról, amit izolációnak hív. Ilyenkor az a jellemző, hogy tárgyilagos hangnemben beszélünk erős, érzelmeket tartalmazó kötődéseinkről, kapcsolatunkról. Mintha nem számítana csöppet sem ez az emocionális, érzelmi töltet. Ez idővel savanyúságba is burkolózhat. Kinövesztjük páncélunkat és már nem hiszünk abban, hogy párosan szép az élet. Egyszerűbb keserűen elítélni a másik nemet, mert csalódtunk (elvárásainkban). A meg nem értett zseni szerepét megélni, nem túl lelkesítő.

Azért fontos, hogy megfelelő párkapcsolatban éljünk, mert ez a jól működő, kellemes hangulatú, szeretettel és bizalommal teli család alapkritériuma. Hiszen egy olyan ház, amelynek nincs alapja, vajon mikor dől össze, a benne lakók életét megkeserítve? Ne hagyjuk, hogy ez a sors jusson osztályrészül, vegyük kezünkbe a gyeplőt és munkára fel, az önsajnálat fölös energiáit felhasználva csodákra vagyunk képesek.

Keresztes Attila

(Forrás: hazipatika)

Segíthet a Ho’oponopono a depresszión?

Nem is kérdés! Először is, a depresszió nem más, mint emlék, 

és igen, ki lehet törölni.
Tudtad, hogy mi magunk ragaszkodunk a lehangoltsághoz?
Igen, mert annyira hozzá vagyunk szokva ehhez a létállapothoz, 

és ezt olyan jól csináljuk, hogy számunkra “természetesnek” tűnik. 

Ráadásul valamiféle hozadéka is van: talán figyelmet kapunk a többiektől és/vagy ők gondunkat viselik, ha így érzünk?
Tudtad, hogy lehangoltnak lenni valójában kemény munka?
Természetes állapotunk a boldogság, tehát amit tenned kell, az az, 

hogy bizonyos testtartást veszel fel, 

arcizmaidat egy bizonyos módon használod stb. 

Csupán a testtartásod megváltoztatásával vagy csak azzal, hogy mosolyogsz, valójában már nem is leszel képes lehangolt lenni!
Tudtad, hogy a depresszió sokszor összefügg a víz hiányával? 

Csupán több víz fogyasztásával jobban fogod érezni magad. 

Sejtjeid regenerálódnak, kiterjednek. 

Végső soron a Napoztatott Kék Víz csodákat tesz ezekkel az emlékekkel. 

Már tudod, hogy van választásod. 

Mondhatsz köszönöm-öt vagy szeretlek-et a depressziónak. 

Ily módon elengeded az emléket és azt átadod Istennek,

 aki jobban tudja a depressziód okát. 

Válaszd a depresszió elengedését és foglalj helyet a vezetőülésen! 

Amit Bella végez, az maga a küldetés. Olyan fogalmakat érzékelünk, értünk meg dalai által, amelyek kivonatai azoknak az ősi tudásoknak, amelyeket képvisel. 
A Ho'oponopono módszer segítségével energetikailag semlegesíthetünk olyan negatív mozzanatokat az életünkben, amelyek egyébként felmorzsolják erőnket és nem vagyunk képesek fókuszálni a MOST pillanatára.

Három generáció, egy kérdés: Van-e értelme a házasságnak?

Van-e bármi szükség a házasságkötésre, ha egyszer jó a kapcsolat? Mindenki mást mond – de vajon számít-e a korunk ebből a szempontból? Egy családból a dédnagymama, nagymama és anyuka mondja el a véleményét.

„Nem sok értelme van a házasságnak”

„Sajnos nincsenek jó tapasztalataim a házasságról – mondjaBernát Lászlóné Stefi (69), aki a második férjével él együtt, de korábban volt egy élettársa is, akitől gyermeke is született. – Számomra a házasság már nem igazán jelent mást, mint folyamatos alkalmazkodást, egymás rigolyáinak elviselését, állandó készenlétet, kiszolgáltatottságot a másik hangulatváltozásainak. Olykor szívesebben élnék egyedül, de ennyi idősen az ember már nem ugrálhat. Anyagilag is egymásra vagyunk utalva, kevés nyugdíjunkból közösen viseljük a költségeket, egyedül egyikünk sem tudna fenntartani egy lakást – magyarázza a dédnagymama, aki 39 éve házasodott össze jelenlegi férjével. – Persze máshogy látja az ember fiatalon, amikor szerelmes és még semmilyen tapasztalata nincs az együttélésről. A hatvanas években nem engedték meg a szülők, hogy a fiatalok papír nélkül költözzenek össze, nem is ismertük egymást igazán, amikor összeházasodtunk. Sokan a baba miatt kényszerültünk rá, hogy hivatalosan is egy pár legyünk, nem sokat gondolkodtunk azon, milyen a nekünk való férfi, jó családapa lesz-e a vőlegényünk, vagy azon, hogy mit várunk a házasságtól.
Az első férjemtől három év után váltam el, még ma is úgy érzem, hogy azért, mert hagyta, hogy anyósom mindenbe beleszóljon. Pedig nem éltünk velük egy háztartásban, ahogy sok fiatalnak saját lakás híján muszáj volt. A férjemet viszont így is túlságosan befolyásolta az anyja, míg végül teljesen ellenem fordította. Huszonnégy évesen, egyedül egy gyerekkel, teljesen kiábrándultam a házasságból, a fiam apjához, akit nem sokkal a válás után ismertem meg, nem is mentem hozzá. Aztán harmincévesen újra teherbe estem a harmadik párom mellett, és úgy döntöttem, adok még egy esélyt a házasságnak. Sajnos a baba nem maradt meg, és ez is próbára tette a kapcsolatunkat, ami úgy tíz év után futott teljesen zátonyra. A lakás és az anyagiak miatt együtt maradtunk, és talán az ember még reménykedik is egy ideig. Talán ha nem lettünk volna házasok, nem így alakul az egész” – mondja elgondolkodva Stefi, aki a történtek ellenére nem próbálta meg lebeszélni az esküvőről sem a lányát, sem az unokáját.

„Amikor a lányom tizennyolc évesen bejelentette, hogy férjhez megy és családot alapít, nem a házassággal volt problémám, hanem a férfival, akit férjnek választott. Csak azért próbáltam meg lebeszélni a dologról, mert túl fiatal volt, szerelmes és vak. Utólag persze belátta, hogy igazam volt, mint lázadó kamasznak azonban mit sem számított a véleményem.”

„A harmadik páromnak vagyok boldog felesége”

Stefi lánya, Gabi (49) egy házassággal, egy válással és egy néhány évig tartó élettársi kapcsolattal a háta mögött talált rá arra a férfira, akivel ma is boldog házasságban élnek. „Nem mindegy, hogy az ember szinte még kamaszként, tapasztalatlanul, a szülői házból menekülve esküszik meg az első szerelmével, vagy a sokadik együttélés után, érett nőként, amikor már tudja, hogy mit vár el a házasságtól, a leendő férjétől – kezdi Moravik Gabriella, háromgyerekes anyuka, két kisfiú nagymamája. – Igazából számomra sosem volt jelentősége annak, hogy élettársi kapcsolatban élek vagy házas vagyok, az élet alakította így vagy úgy a dolgokat. Amikor 1982-ben, tizennyolc évesen teherbe estem, nem volt más választás, meg kellett esküdni, rendes lakodalmat tartani, annak rendje és módja szerint. Szerettem a férjemet, de hamar rájöttem, hogy ez nem elég a házassághoz. Egy kapcsolatot nem tart össze egy okmány, de még két gyerek sem, és utólag is jó döntésnek tartom, hogy viszonylag hamar elváltunk. Aztán hét évig élettársi viszonyban éltem a harmadik gyerekem apjával, de a végén már egyáltalán nem működött a dolog, a gyerekeim itták a levét az örökös viszálykodásnak – mondja a nagymama, aki jelenlegi férjéhez négy év együttélés után ment hozzá, tizenhárom évvel ezelőtt. – Nem mondanám, hogy ódzkodtam volna attól, hogy újra férjhez menjek. Örültem, amikor megkért. Azt hiszem, mindketten úgy fogtuk fel, hogy új életet kezdünk, hiszen egyszer ő is házas volt korábban. A gyerekek már elég nagyok voltak, jutott időnk bőven egymásra is, pedig sokat dolgoztunk. De mindig is fontos volt, hogy legyenek közös programok, elmenjünk kettesben szórakozni. Tudtuk, hogy nem máson, csak rajtunk, kettőnkön múlik az egész – magyarázza Gabi, aki azt is hozzáteszi, hogy még ennyi élettapasztalattal sem szólna bele soha, hogy a gyerekei megházasodnak-e vagy sem. – Az számít igazán, hogy boldognak lássam őket, habár őszintén bevallom, anyaként örültem, amikor a lányom hozzáment a vejemhez, mert úgy éreztem, hogy nemcsak egy komoly kapcsolata van, hanem tényleg révbe ért.”

„Számomra a dédszüleim jelentik a példát”

Gabi lánya hét év együttélés után ment hozzá a párjához. Akkor már a második gyermeküket várta. „Igazából praktikus okok győzték meg a férjemet, hogy tartsuk meg az esküvőt – kezdi Kis Szölgyémi Miklósné, Bea (29), egy hét- és egy négyéves kisfiú anyukája. – Bár nálunk nem a kedvezményes lakáshitel volt a mézesmadzag, mint sokaknál, csak az apasági nyilatkozat és a hivatalos macera, ami a vezetéknév felvételével járt. Én már évekkel azelőtt szerettem volna egy szép esküvőt, Mikinek viszont korábban már volt egy menyasszonya, aki elhagyta, és talán leginkább ez tartotta vissza, rossz ómennek tartotta a jegyességet, a házasságot. Az ember lánya fiatalon fehér ruháról, nagy mulatságról álmodozik, de akkor mindez már nem számított, csak az, hogy hivatalosan is összetartozzunk. Nekem ez fontos volt, mindig is úgy éreztem, így erősebb a kötelék köztünk, így vagyunk igazi család. Csak a szűk család volt jelen, nekem már nagy pocakom volt, de boldog voltam feleségként, Kis Szölgyémi Miklósnéként. És azóta is – mosolyog Bea, de rögtön eszébe jut az ellenpélda is. – Egy ismerős pár már tíz éve élt együtt boldogan, egy közös fiuk is született, amikor úgy döntöttek, hogy a kerek évforduló alkalmából összeházasodnak. Az esküvő után mintha kicserélték volna őket, néhány hónap alatt annyira megromlott a kapcsolat, hogy szóba sem akartak állni egymással, el is váltak. Az addig folyton turbékoló szerelmesekből ellenségek lettek. Azt hiszem, nem ők az egyetlenek, akiknek a kapcsolata nem bírta ki a végleges elköteleződéstől, a felelősségtől vagy a válástól való félelem és az ebből adódó feszültség nyomását. Szerintem nekik egyszerűen nem lett volna szabad összeházasodniuk – véli Bea, aki nem fél attól, hogy úgy jár, mint az édesanyja vagy a nagyanyja. – Manapság túl könnyen lépnek tovább az emberek, egy válás szinte semmit sem jelent, azt mondják, a házasság csak egy papír, nem vállalnak kompromisszumot. Szerintem nem lenne szabad ilyen könnyen feladni, a problémákat együtt kellene megoldani. Ne jelentsen már akkora áldozatot egy kis alkalmazkodás!

A fiatal feleség számára a dédszülei jelentik a példát, akik, ahogy ő mondja, 66 évig kitartottak egymás mellett jóban és rosszban.

„A dédnagypapám tavaly halt meg, 92 évesen, addig szeretetben éltek együtt. A dédnagymamám osztrák, 46-ban Ausztriában esküdtek meg a papával, aztán fél év múlva itthon újra, hogy a magyar hatóságok is elismerjék a házasságkötést. A hatvanadik évfordulójukon, családi körben a magyar, majd az osztrák rokonok előtt pedig harmadszor is kimondták egymásnak az igent.” 

(Forrás: nlcafe)

A házasság 3. éve a legboldogabb

Az is kiderült, hogy melyik a legnehezebb.
Egy Nagy-Britanniában készült kutatásban kétezer, házasságban élő embert kérdeztek ki, és a válaszaik alapján megállapították, hogy általában a házasság 3. éve a legboldogabb. 

A házaspár kapcsolata addigra megerősödik, elfogadják egymás hiányosságait is, és gyermeket vállalnak, vagy legalábbis már tervezik. Anyagilag is akkorra jönnek egyenesbe, kialakulnak a költségek megosztásának szokásai, illetve - optimális esetben - élvezni tudják a két fizetés előnyeit.

A tanulmány megállapította azt is, hogy a legnehezebb a házasság 5. éve: meg kell küzdeni a fáradtsággal, a növekvő terhekkel, illetve a gyereknevelés kihívásaival is, ez mind próbára teheti a kapcsolatot. A kutatók megerősítették továbbá azt is, hogy a házasságban valóban a 7. év a vízválasztó: akik az után is együtt maradnak, azok előtt megnyílik az út a hosszú, boldog házasság felé. 
Minden tizedik válaszadó úgy nyilatkozott, sohasem gondolta volna, hogy a házasság ennyire nehéz lehet, míg mások bevallották, hogy az esküvő után éltek meg egyfajta érzelmi összeomlást. A kutatás résztvevőinek egyharmada érzi úgy, hogy nem kap elég szeretetet a házasságában, míg minden ötödik válaszadó megbánja olykor, hogy megházasodott.

(Forrás: nlcafe)

A Boldogító "igen" - de mennyi idő után tesz valóban boldoggá?

Esküvő, gyermek, család - mikor akarja a nő és mikor a férfi? Képesek a kompromisszumokra? Mennyit hajlandó egy nő várni, ha a férfi még nem áll készen?

Egy internetes felmérés szerint a párokat több csoportra lehet osztani:

Akik papír nélkül is boldogok

Liza és Gábor 4 éve alkotnak egy párt, és 2 éve született meg az első gyermekük. Ők azt vallják, hogy a két ember közti kapcsolatot nem a papír erősíti. Lizát nem izgatták soha a fehér nagy uszályos menyasszonyi ruhák. Nem hisz a házasság intézményében. Egyvalamiről nem mondana le: az pedig a gyermek. Nem tudna tervezni Gáborral, ha nem szeretett volna gyermeket. Ha várnia kellett volna, hogy gyermeket vállaljon, az akadályt jelentett volna a kapcsolatuk számára.

A villám házasságkötők

Nem várnak sokáig, nem gondolkodnak. Az első hónapban összeköltöznek, a másodikban lánykérés és 6 hónapon belül megvan az esküvő. Esküvő után pedig már ott van a baba a pocakban. Az ilyen kapcsolatok kimenetele változó, legtöbbjük válással végződik.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva

Normális ütemben haladnak ezek a párok: 2 év után lánykérés, 3 éven belül esküvő, esküvő után családalapítás. Általában ezek a kapcsolatok a leghosszabb életűek, hiszen volt ideje a két félnek kellőképpen megismerni egymást.

Elégedetlen Élettársak

Vannak nők, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva sok évet képesek várni arra, hogy legnagyobb álmuk teljesüljön: a házasság. Sok kapcsolatban már közös gyermekek is vannak, a férfi mégsem akarja teljesíteni kedvese álmát, és nem szánja rá magát a lánykérésre. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nők, álmukat alárendelve szerelmük akaratának, egyben tartják a kapcsolatot. Iza és Dávid 17 év és 2 gyermek után mondták ki a boldogító igent. Iza magában az évek alatt rengeteget tépelődött és szenvedett Dávid döntése miatt. De szerette Őt, és próbálta elfogadni.  Amikor már elfogadta a helyzetét, akkor megtörtént a lánykérés. 17 év után.

Örök Jegyesek

Van, ahol 1-2 év után megtörténik a lánykérés, de az esküvő időpontja valamiért mindig csúszik. Ahogy az Emesénél és Ivánnál is történt. Lassan 5 éve jegyesek, de még mindig nem akar eljönni a nagy nap. Mindig van, ami fontosabbnak tűnik: a ház, az autó, egy nyaralás. Emese legbelül boldogtalan, mert úgy érzi, Ivánt csak az anyagi előrejutás érdekli, és az egész csak egy halogatás.

A fent leírtakból is látszik: egy nő türelme végtelen, ha szerelmes és szeret egy férfit. Sokszor még a saját vágyait is alárendeli a kapcsolatban. A gyerekkérdés az, ahol nem kötnek kompromisszumot, hiszen az anyai ösztönöket még a szeretett férfi iránt érzett elkötelezettség sem tudja kordában tartani.

Bízom benne, hogy az emberek újra fogják értékelni a házasság intézményét, és nem csak egy papírként tekintenek rá. Ezért érdemes a társkeresésnél is figyelembe venni ezt a két dolgot:: hasonló elveket valló párok kapcsolata kiegyensúlyozottabb lesz hosszú távon és nagyobb eséllyel maradnak együtt

(Forrás: csaladinet)

7 gyógynövényes tea, amit kötelezővé kellene tenni a nők számára

A teafogyasztás – legyen szó fekete, zöld vagy fehér változatról – már önmagában is egészséges. Gyógynövények hozzáadásával azonban még többet tehetsz a testi-lelki harmónia eléréséért. Lássuk a leghasznosabbakat ezek közül!

1. Kamilla

A sárga közepű, fehér szirmú virágot szinte már közhelyesen emlegetik, ha egészségügyi
problémáról van szó. Ez nem véletlen, hiszen a kamilla segít az álmatlanság, a szorongás, a pánikbetegség, az izombántalmak, a sebek, az égési sérülések, az ekcéma és más bőrproblémák, az emésztési zavarok, a megfázás, illetve a menstruációs görcsök enyhítésében. 

Egyes kutatások szerint még a migrén ellen is hatékony, valamint az irritábilis bélszindróma (IBS) tünetmentessé válását is sürgeti.

2. Málnalevél

Magas magnézium, kálium, vas és B-vitamin tartalma hozzájárul az émelygés, a végtagfájdalmak és az alvászavarok leküzdéséhez, különösen a terhesség során.

A benne található tápanyag-koktél természetes úton állítja helyre a hormonháztartást, így gyakran javasolják azoknak is, akik kisbabát szeretnének, vagy éppen ciklusproblémákkal küszködnek. Már a szájba jutva elkezdi kifejteni áldásos hatását, hiszen enyhíti az ínygyulladást.

3. Menta

Már az ókori Rómában is gyógyítási célokra használták. Teájának íze és illata nemcsak hangulatjavító hatású, de serkenti az agyfunkciókat is. 

Érdemes cukor hozzáadása nélkül, esetleg steviával édesítve fogyasztani, mert ebben az esetben a kávénál sokkal egészségesebb serkentőszert lehet belőle nyerni. Gyorsítja az anyagcserét, tehát fogyókúra során kifejezetten célszerű kortyolni.

4. Levendula

Az illatos gyógynövény illóolaját rengetegen hordják maguknál apró üvegcsében, hogy néhány szimatolással enyhítsék a stresszt, illetve csillapítsák a fejfájást. Kutatások bizonyítják: nem placebo-hatásról van szó, hanemvalódi idegnyugtatásról. 

Álmatlanság, idegesség, migrén és emésztési zavarok esetén fogyaszd bátran, de napi két-három bögrénél ne többet, mert ennél nagyobb mennyiség irritálhatja a gyomrodat!

5. Borsmenta

A menta ezen fajtáját fontos külön kiemelnünk, hiszen egy olyan betegség gyógyításában segíthet, aminek a kialakulására az orvostudománynak jelenleg még nincs magyarázata. Ez pedig az irritábilis bélszindróma, melyért elsősorban lelki okokat tartanak felelősnek. 

A kellemetlen kórképet fokozott gázképződés, hasmenés, puffadás és görcsök kísérik – mindezt a borsmentából készült tea hatékonyan enyhíti, de megfázás vagy kiütések esetén is segít.

6. Körömvirág

Bizonyítottan gyorsítja a meghűlés lefolyását, krémben alkalmazva pedig csökkenti a hüvelygomba kiújulásának esélyét. Kivonata a nemi herpesz ellen is hatékony, teája ugyanakkor a húgyúti fertőzések, a migrénes fejfájás, a krónikus fáradtság és a szénanátha legyőzésére is jolly jokerként használható. 

Sőt, egyes feltételezések alapján a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) kellemetlenségeit is visszaszorítja.

7. Gyömbér

A világszerte legismertebb gyógynövények egyike serkenti a vérkeringést, vérhígító és fertőtlenítő hatású, emellett vérnyomás- és gyulladáscsökkentő, idegnyugtató, gombaölő, valamint a méregtelenítési folyamatokat is ösztönzi. 

A járműveken fellépő émelygés kitűnően megelőzhető vele, csakúgy, mint nehéz ételek fogyasztásakor az emésztési problémák. Sőt, a menstruációs görcsöket szintén enyhíti. Mielőtt gyógynövénytea-kúrába kezdenél, konkrét betegség esetén kérdezd ki az orvosod véleményét! A fitoterápia ugyanis kölcsönhatásba léphet a gyógyszeres kezeléssel.                       (Sándor Alexandra)     (Forrás: bien.hu)

Megbotlott a lépcsőn, elesett (Kiss Tibor Noé) --- Bántalmazott nők...

A nő arca közönyös. Nicsak, magának arccsonttörése van, hogyan tudott ekkorát esni. Neki majd ezt mondja az orvos, pedig tudja, hogy a nő nem esett el. – Kiss Tibor Noé tárcája.

A nap szikrázik, csillagokat látok. Az a nyurga, az ötös mezben, megspiccelte a sarkamat, mintha valami rögtön eltörött volna bennem. A labda továbbgurult. Aztán jöttek a csillagok, majd a betonlelátó a pálya szélén. A jobb lábam használhatatlan, nem tudok ráállni. Ügyeletre kell menni. Gyáli út, Ferencváros külső, a csokoládégyár, a műanyaggyár, a vágóhíd után, túl a vasúti rendező pályaudvaron, túl a síneken, a lehangoló kockaházakon, az udvari porolókon, a nagypolszkikon, a kispolszkikon, túl mindenen.

Ötszáz forintért lehet behajtani a klinika udvarára. De csak akkor, ha megkérdezed az ott őgyelgő egyenruhást. Mert ki is lehet kerülni a sorompót, az ingyen van. Mások így csinálják. Nem kell kérdezősködni. A nagy fűzfa alá parkolunk. Rothadó avar, korhadó padok, középen egy kiszáradt szökőkút, világoskék csempével kirakva. Csupa rozsda minden. Az udvar kihalt, húsz éve nem sétált itt senki. Csak bemennek az ügyeletre, bekötik a fejüket, begipszelik a lábukat, kiszedik belőlük a szögeket, aztán kijönnek. Vagy elviszik őket, nagy, fekete kocsival. Szökdécselek. Két ápoló cigarettázik, a betegszállító ágyra támaszkodnak. Szakadozik róla a műbőr.

A folyosón félhomály, fülledtség. Az emberek a lehető legtávolabb ülnek egymástól. A recepciós ablak résnyire nyitva, előtte vasrács. Fertőtlenítőszag terjeng, de nem nyomja el a penész szagát. Valami búg. Fertőtlenítőszag, penészszag, búgás, mifelénk ezt jelenti a kórház, a városban, a város szélén, mindenütt. A combom hozzáragad a piros műanyagszékhez, izzadok. Öt perc, tíz perc, telik az idő, senki sem mozdul, csak harákol vagy köhécsel. Beszélgetni sem lehet, meghallják. Aztán váratlanul felcsapódik a kisablak, beadom a papírjaimat. A recepciós nem néz rám, csak a kezét nyújtja. A sajátomat még időben visszahúzom, lecsapja az ablakot. Jó a hangulat. Mintha a temetésemet intézném, pedig azért vagyok itt, hogy meggyógyítsanak.

Hamar kiderül, hogy nem nekem a legrosszabb. Bekísérnek egy nőt, eltört a keze. Mintha három részből állna, egy felkar, két alkar. Szép derékszögek, de inkább elfordulok. Mellém egy furcsa páros ül le, apa és fia. A fiú tekintete zavaros, lassan mozog, nem fárasztja magát a beszéddel. Az apja sem a szavak embere. Ne mondd meg, hogy bokszoltál, ne mondd meg, hogy bokszoltál, ezt hajtogatja lefojtott hangon. Pedig látszik, hogy a fiú bokszolt, az öklén fel van horzsolva a bőr. Majd zsebre dugja, ha megvizsgálják.

Hirtelen megtelik a folyosó, öten érkeznek. Három férfi és két nő. Vége a duruzsolásnak, mindenki elhallgat, a férfiak más pályán játszanak. Tetoválások, felfújt izmok, napszemüveg a kopasz fejtetőre tolva. Karikatúrát sem lehetne rajzolni szebben, de senkinek sincs kedve nevetni rajtuk. A nőkön tréningruha, de látszik, hogy máskor nem mackóban járnak, csak most sietniük kellett. Egymás mellé ülnek, a földre szegezik a tekintetüket. Kemény ez a tekintet, dacos, de ez a dac csak látszat. Az arcukon sűrű smink. Elkenődve, sírhattak.

A nők egyre közelebb húzódnak egymáshoz. Körülöttük húshegyek tornyosulnak. A legmagasabb férfi váratlanul leguggol az egyik nő elé. A fény megvilágítja a nő arcát, a szája felszakadt, a szeme körül lila karika. A férfi megfogja a nő kezét, nézi, szuggerálja. Úgy tesz, mintha megbocsátásért esedezne, de csak alakoskodik, s ezt a nő is tudja. Eljátsszák a szerepeiket, egyebük nincs. Nyílik a recepciós ablaka. A legmagasabb férfi felpattan, ő adja oda az iratokat. A hölgy megbotlott a lépcsőn, elesett. A hölgy, vagyis a felszakadt szájú nő meg sem rezdül, csak a szájából szivárog tovább a vér. Kísérője az ajkát harapdálja.

Szólítanak. Az orvos sem köszön, a röntgengép kattog. A felvétel szerint semmi bajom, borogassam, kenegessem. Megjegyzi, hogy korábban lábon hordtam ki egy szalagszakadást. Semmi bajom, borogassam, kenegessem, az orvos akkor is ezt mondta. Inkább a felszakadt szájú nőre gondolok. Ugyanott ül, a kőpadlóra meredve, a férfi előtte térdepel. Kint a nap szikrázik, bent a neonfény vibrál. A nő arca közönyös. Nicsak, magának arccsonttörése van, hogyan tudott ekkorát esni. Neki majd ezt mondja az orvos, pedig tudja, hogy a nő nem esett el. Aztán kiküldi a röntgenszobából. Ne beszéljen annyit, akkor jobb lesz. A férfi vesz neki új mobiltelefont, elviszi vacsorázni a Burger Kingbe. A műkörmöst is fizeti. A nő kimossa az összevérzett sportcipőt. De nagyon jól tudja, hogy legközelebb is el fog esni. Tudja, hogy néhány hónap múlva megint itt lesznek. Ejnye-bejnye, orrcsonttörés, miért nem vigyáz magára jobban, kisasszony. Az orvos akkor is csak az ajkát harapdálja majd. Mindenki az ajkát harapdálja.

(Forrás: jelenkor.net)