2010. október 31., vasárnap
2010. október 28., csütörtök
2010. október 25., hétfő
ENGEDD SZABADON! (COELHO)
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörû, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
(Paulo Coelho)
.png)
2010. október 24., vasárnap
2010. október 19., kedd
2010. október 14., csütörtök
2010. október 13., szerda
AZ ELFOGADÁS MŰVÉSZETE
"Nagyon gyümölcsöző számomra, ha el tudok fogadni egy másik személyt. Rájöttem, hogy egy másik embert és érzéseit semmivel sem könnyebb elfogadni, mint megérteni. Megengedhetem-e igazán egy másik embernek, hogy ellenséges legyen velem szemben? Elfogadhatom-e haragját, mint személyiségének valós és érvényes részét? Elfogadhatom-e őt, amikor az életet és az élet problémáit annyira másként látja mint én? Elfogadhatom-e, amikor jó érzéssel viszonyul hozzám; csodál és rám akar hasonlítani? Mindez benne van az elfogadásban, és ez nem megy könnyen. Azt hiszem, a mi kultúránkban egyre gyakoribb mindnyájunkban az a séma, hogy így gondolkozunk: "Mindenki másnak azt kell érezni, gondolni és hinni, amit én..." Nagyon nehezen engedjük meg gyermekeinknek, vagy szüleinknek vagy házastársunknak, hogy bizonyos dolgokról, problémákról tőlünk eltérő állásponton legyenek. Nem tudjuk megengedni tanítványainknak, betegeinknek, hogy mások legyenek mint mi, vagy hogy tapasztalataikat a maguk módján hasznosítsák. Országok viszonylatában nem vagyunk képesek megengedni egy másik nemzetnek, hogy másképpen gondolkozzon és érezzen mint mi. Pedig úgy találom, hogy az élet egyik legértékesebb lehetősége ez: az egyének elkülönülése, minden egyén joga, hogy saját tapasztalatait a maga módján hasznosítsa és a maga értelmét találja meg bennük. Minden ember egy önmagáért való sziget, a szó valódi értelmében; és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenek felett önmaga lenni. Ezért úgy találom, hogyha el tudok fogadni egy másik embert, ami mind személyiségének valós és eleven része, akkor segítek neki abban, hogy személlyé váljon: és ebben óriási értéket látok. A tapasztalat nekem a legfőbb tekintély. Az érvényesség próbaköve a saját tapasztalatom. Sem egy másik ember tapasztalatai, sem a magam elgondolásai nem vetekedhetnek a tapasztalataim hitelével. Újra és újra- a tapasztalataimhoz kell nyúlnom, hogy minél közelebb kerüljek a valósághoz; miközben énbennem kialakul. Sem a Biblia, sem a próféták, sem Freud vagy a kutatás, sem isten, sem az ember látomásai nem kerekedhetnek a saját közvetlen tapasztalataim fölé.
Egy nagyon fontos felismerést az a több, mint 25 év érlelte meg bennem, aminek során megpróbáltam segíteni a bajba jutott embereken. Ez nagyjából a következő. Rájöttem, hogy az emberek beállítottsága alapvetően pozitív. Ezt a megállapítást érvényesnek tartom a terápia során létrejött legszorosabb kapcsolatban is, még olyan egyéneknél is, akiknek különösen nehéz problémáik vannak, akik nagyon antiszociálisan viselkednek, akik látszólag abnormális érzelmeket produkálnak. Ha képes vagyok érzékenyen fordulni érzéseik felé, el tudom őket fogadni, mint öntörvényű egyéneket, akkor rájövök, hogy mind hajlamosak azonos irányba fordulni. Hogy melyik irány az, ami felé fordulnak? A legközkeletűbb kifejezés, amivel az irányt érzékeltetni tudom, azt hiszem, a pozitív, konstruktív, az önmegvalósítás tendenciái, az érés, a szocializáció iránya. Egyre inkább azt érzem, hogy minél jobban megértenek és elfogadnak egy embert, annál valószínűbb, hogy elhagyja a hibás magatartási sémákat, amikkel az élet elé ment, és annál inkább fordul az előremutató irányba." (Carl Rogers)
LÁSS ENGEM SZÉPNEK!
Láss engem szépnek!
Lásd meg bennem a legjobbat!
Valójában ez vagyok én,
és csakis ez szeretnék lenni.
Lehet, hogy időt vesz igénybe,
Lehet, hogy nem is egyszerű,
de láss engem szépnek!
Láss engem szépnek,
Napról-napra…
Vállalod?
Megtalálod a módját?…
hogy meglátod a tetteim mögött
átfényleni azt, aki vagyok,
hogy meglásd a szépségemet!
(ford. Jonai Eva Hava)
ANTIDEPRESSZÁNS HATÁSÚ A SPERMA?
Azok a lányok, akik óvszer nélkül létesítettek kapcsolatot, kevésbé voltak depressziósak – derül ki egy friss vizsgálatból.
Az amerikai NCBI-hez (National Center for Biotechnology Information) tartozó, több mint 17 millió orvosi-orvosbiológiai cikket tartalmazó Pubmed adatbázis egyik friss dokumentuma szerint véletlenszerű mintavételi eljárással kiválasztott, szexuálisan aktív főiskolai lányok esetében az óvszerhasználat kapcsolatba hozható a Beck-depresszió kérdőíven (Beck Depression Inventory - BDI) elért pontszámokkal. (A BDI-t 1961-ben fejlesztették ki a depresszió súlyosságának megítélésére, és jelenleg is széles körben alkalmazzák.)
Mint kiderült, azok a lányok, akik óvszer nélkül létesítettek szexuális kapcsolatot, kevésbé voltak depressziósak, ezen felül a depresszív tünetek és az öngyilkossági hajlam arányban volt az óvszer alkalmazásának gyakoriságával. Akik nem éltek a kondomos védekezés lehetőségével, azoknál a depressziós kérdőívben teljesített pontszám egyenes arányban nőtt az utolsó szexuális aktusuk óta eltelt idővel – azaz minél régebben szerelmeskedtek, annál inkább hajlamosabbak voltak a depresszióra.
Az adatokból az következik, hogy az ondó csökkentheti a depressziós tüneteket, és bizonyítja, hogy a hüvely felszívja az ondó számos összetevőjét, ami már néhány órán belül kimutatható a vérből.
Az NCBI az élettudományok és a bioinformatika egyik legrégibb, kereszthivatkozásokkal tarkított, keresővel ellátott adatbázis-gyűjteménye.
(Forrás: hvg.hu)
2010. október 12., kedd
NŐI LÉLEKBŐL ANYAI LÉLEK
A 9 hónap alatt, amíg a testünkben két egyesült sejtből kisbaba lesz, a lelkünk is átalakul: nemcsak az anyai érzések jelennek meg bennünk, hanem a felnőttséghez, az önismerethez is közelebb kerülünk.
– Egy véletlenül elejtett mondat alapján döbbentem rá a várandósságom idején, hogy alig ismerem a saját családfámat: hirtelen érdekelni kezdett a családi ünnepeken mesélt anekdoták háttere, mintha megelevenedtek volna az addig semmitmondó történetek – meséli a 28 éves Petra. Története egyáltalán nem különleges a lélek rejtelmeivel foglalkozó szakemberek számára.
– A várandósság kilenc hónapját nagyon jól kitalálta a természet – mondja dr. Battonyai Tünde pszichiáter –, ugyanis ahhoz is éppen ennyi idő kell, hogy a lelkünk női lélekből anyai lélekké váljon. Nemcsak az anyai érzések jelennek meg ilyenkor, hanem a saját szüleinkkel, családunkkal kapcsolatos érzéseinket is átértékeljük.
Üzen a tudatalatti
– A várandósság idején gyakran előfordul, hogy a kismama a gyerekkoráról álmodik – mondja szakértőnk, majd hozzáteszi: a tudatalatti épp ezekkel az álmokkal üzen: ebben az érzékeny állapotban ugyanis a felszínre kerül belőle számos olyan dolog, amivel korábban nemigen foglalkoztunk.
Nagyon gyakori az is, hogy a kismama érdeklődni kezd saját családjának története iránt: ilyenkor kérdez rá a szüleinél a nagyszülőkkel, nagynénikkel, családi legendákkal kapcsolatos emlékekre.
– Amikor egy baba születését várjuk, hirtelen közelebb érezzük magunkat az előttünk járókhoz – meséli a pszichiáter.
Szétrobban az álomvilág
A baba megszületése után az újdonsült anyuka sokszor tudatosan is átértékeli a szüleihez fűződő viszonyát.
– Anyukámmal sosem volt különösebben baráti a viszonyunk. Kamaszként úgy éreztem, hogy vele semmit nem lehet megbeszélni, mert ha megpróbálom, annak az lesz a vége, hogy megtilt valamit. Amióta viszont megszületett a kislányom, több – igazán mély – beszélgetésünk is volt már: megéreztem valamit abból a féltésből, amit ő érezhetett irántam, bár azért én igyekszem csak annyira félteni a gyermekemet, amennyire ez még egészséges – mondja a 30 éves Kata.
– Nem ritka, hogy a korábban lázadó lány ilyenkor közelebb kerül az édesanyjához. Megérti, mivel jár az anyaság, és talán azt is átérzi: nem öncélúan óvták őt annak idején – igazolja mindezt szakértőnk. Ám az ellenkezőjére is van példa. Sok nő, aki korábban úgy gondolta, hogy szép, szeretetteljes gyerekkora volt, hirtelen ellentétes érzelmekkel találja magát szembe.
– A feltoluló érzelmek hatására sokan boncolgatni kezdik saját gyerekkorukat, és mintha szétrobbanna az álomvilág: kiderül, hogy a lelkük mélyén úgy érzik, mégsem azt kapták gyerekként, amire szükségük volt, például túl keveset dicsérték őket a szüleik – meséli dr. Battonyai Tünde.
Ezt igazolják a 36 éves Juli szavai is:
– Azt hittem, ideális családban nőttem fel. Papa, mama, jó tanuló, nem titkolózó gyerekek… Mostanában viszont úgy érzem, sok felnőttkori problémámat alapozta meg, hogy tőlem mindig elvárták otthon a jó teljesítményt: míg másokat egy négyesért is agyondicsértek, addig nálunk ez a jegy már elfogadhatatlan volt. Amikor a szüleim a fiammal szemben is a régi kliséket és hangnemet használják, úgy kapom fel a fejemet, mint a vizsla, és azonnal rájuk szólok.
A mostani gyermeknevelési elvek fényében sokszor más színt kapnak a gyerekkorunk óta ismert történetek is.
– Akit például addig nem zavart, hogy az édesanyja korán bölcsődébe adta, lehet, hogy ebben az időszakban felteszi a kérdést: hogy tehetted ezt velem? – mondja a szakértő. Mindehhez ráadásul sokszor bűntudat is társul amiatt, hogy rosszat gondolnak a szüleikről.
Hol a határ?
Ráadásul a nagymama általában jön, segít – és nemegyszer rosszall, fejet csóvál, ha valami nem felel meg az ő elképzeléseinek.
– A baj az, hogy a régi elvek jó része ma már nem alkalmazható – mondja dr. Battonyai Tünde. – Sokkal többet foglalkozunk a gyermekünk lelkével, de mást gondolunk a szoptatásról, az oltásokról vagy akár a gyerek öltöztetéséről is, mint az előttünk járó generáció. Épp ezért ez a korszak a határok meghúzásának, a saját szüleinkről való végső leválásnak az ideje is. A szülő-gyermek kapcsolatot két egyenrangú felnőtt ember kapcsolatává kell átalakítani.
Szakértőnk szerint egyébként már az esküvői szertartás is annak a kifejezése, hogy egy új család jött létre, amelynek tagjai már nem szorulnak felmenőik gyámolítására. Ám ha ez a leválás nehézségekbe ütközött, a gyermek születésekor egy új lehetőség nyílik a kapcsolatok átrendezésére. Ha viszont ekkor sem történik meg mindez, azt kockáztatjuk, hogy nem saját érzéseink szerint, hanem a nagyszülők elismerésére pályázva neveljük majd a gyermekünket.
Mit kezdjünk mindezzel?
A várandósság idején és a baba születése után feltoluló érzelmek arra is jók, hogy saját magunkhoz közelebb kerüljük.
– Jellemző, hogy az újdonsült anyukák a kisbabájuk születése után kezdenek foglalkozni az önismeret kérdéseivel – mondja dr. Battonyai Tünde. Szakértőnk egyébként mindenkit arra biztat: ne féljen szembenézni mindazzal, ami a lelkéből előkerül. – Akármilyen ijesztőnek is tűnnek az érzelmeink az első pillanatban, érdemes hagyni, hogy előtörjenek, majd a helyükre tenni őket a lelkünkben – mondja. Ez persze gyakran nem megy segítség nélkül.
– Nagyon jellemző, hogy a hölgyek úgy egy-két évvel a baba születése után jelennek meg a pszichológus, pszichiáter rendelőjében vagy az önismereti tréningeken: ekkor ugyanis pár órára már másra lehet bízni a kicsit, ám már nagyon sürgetőnek érzik, hogy a hatalmas változás okozta érzelmi felkavarodás végre a helyére kerüljön – teszi hozzá dr. Battonyai Tünde.
Hogy éreznek a férfiak?
Vajon a gyermekkori érzelmek, keretek átértékelése a férfiakra is ugyanúgy jellemző, mint a nőkre?
– Előfordulhat, de ritkábban – véli szakértőnk. – Az apuka ugyanis bármennyire is támogatja a feleségét a terhesség és a szülés idején, csak kívülről élheti át az ezzel járó fizikai és lelki változásokat, ráadásul a férfiak kevésbé hajlamosak a saját lelkük, érzéseik boncolgatására. Náluk inkább az apai felelősségérzet jelenik meg ebben az időszakban, és az is gyakran megtörténik, hogy akaratlanul is két tűz közé kerülnek, amikor édesanyjuk és feleségük összecsap valamilyen gyermeknevelési probléma miatt.
(Horváth Judit, nlcafe)
SZÜLŐNEK LENNI...
Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik
- ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor! (...) Amit magadban elrontottál, tovább is adod. Nemcsak, mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább, mint lelki mintát, bûnt és erényt, lényed általad is ismeretlen minőségét.
De amit magadban megváltasz - az utódaidban is megválthatod.
(Müller Péter)
ÍGY MŰKÖDIK AZ ENERGIARENDSZERÜNK
Testünk energiarendszere ma is ugyanúgy működik, mint a történelem régmúlt korszakaiban élő emberé. Bennünk van az a láthatatlan meridián rendszer, az akupunktúrás vezeték, amelyben folyamatosan áramlik az energia,a csí. A testben a csatornákban (nadi) áramló energia (prana) akadálytalan áramlása jelenti az egészséges életet. Ha a test szimmetrikus és az izmok, kötőszövetek lazák, a test vér, nyirok és energiaáramlása tökéletes, betegség nem alakulhat ki. Azonban ha valahol bármilyen okból elakad az energiaáramlás, és asszimetria lép fel, ott betegség tűnik fel.
A meridiánokat ne zárt csatornaként képzeljük el. Az energia szervezetünkben mindenhol jelen van, viszont nagy valószínűséggel ezeken az "utakon" közlekedik testünkben. A meridiánok leginkább a mágneses erővonalakhoz hasonlítanak, melyet a modern kutatások is megerősítettek.
Az emberi szervezetben a Csi energia nem kaotikusan áramlik, hanem 12 páros és 2 páratlan meridiánon kering, vagyis csatornákon, amelyeknek nincsen anatómiai megfelelője. A modern biofizika bebizonyította, hogy a meridián-rendszer tényleg létezik. Ez a rendszer egyféle kapcsolat az éteri és a fizikai test között. Az életenergia sorban áthalad a test minden szervén, egy nap alatt egy egész kört tesz meg.
Minden meridiánnak van maximális és minimális aktivitás időszaka. A maximális aktivitás időszakát nevezik a "szerv óráinak", 2 óráig tart, és az adott szervnek ez a legjobb ideje a befolyásolásra (gyógyítására).
A szervek óráit a következő sorrendben kell elképzelni:
- MeridiánIdő (csillagászati idő szerint)tüdőéjjel 3 - reggel 5 óravastagbélreggel 5 - 7 óragyomorreggel 7 - 9 óralép és hasnyálmirigyreggel 9 - 11 óraszívnappal 11 - 13 óravékonybélnappal 13 - 15 órahúgyhólyagnappal 15 - 17 óraveseeste 17 - 19 óraszívburokeste 19 - 21 órahármas melegítőeste 21 - 23 óraepehólyageste 23 - éjjel 1 óramájéjjel 1 -3 óra
A "hármas melegítő" időszakában (este 21 - 23 óra) teljesítőképességünk csökken. Az alváskutatók bebizonyították, hogy a sejt regenerálódás ekkor a legmagasabb, ez a legpihentetőbb alvás ideje. A "hármas melegítő" maximális aktivitásának idejét tartalék lehetőségként is fel lehet használni, ha elmulasztottuk az adott szervnek az idejét, mert ez a meridián minden szervvel kapcsolatban van.
A minimális aktivitás órái 12 órával eltérnek a maximálistól, ilyenkor békén kell hagyni az adott szervet. Például, ha a gyomor reggel 7 és 9 óra között legaktívabb, este 19 és 21 óra között pihenni szeretne. Márpedig sajnos éppen ekkor érünk haza és fosztjuk ki a hűtőszekrényt. Pedig minden, táplálkozással foglalkozó szakember hangoztatja, hogy este 6 óra után ne együnk! Mert 19-től 21-ig az étel emésztetlenül nehezedik a hasunkban. Kedves „bagoly” életmódúak! Aki későn fekszik, az nem tud este 6 után nem enni, hiszen éjfélig még "6 óra van". Annak semmi akadálya nincs, hogy este féltízkor nyugodtan megvacsorázzon, lefekvésig a vacsora meg lesz emésztve.
A tüdő legaktívabb ideje hajnal 3 és 5 óra között van. Aki túrázik, tudja, hogy hajnalban sokkal könnyebben gyalogol fel a hegyre, mert a tüdeje simán bírja a terhelést. Kedves „pacsirták”! A séta sokkal kellemesebb hajnalban, míg a városban is, hiszen még friss a levegő. Sétáljanak!
Az energetikai rendszerünkön keresztüli gyógyítás több ezer éve fennálló és napjaink orvostudománya által is elfogadott, általánosan alkalmazott terápiás módszer.
2010. október 10., vasárnap
A BÁTOR ÉDESANYA HAGYATÉKA
Gemma Hogg nem hagyta volna ki négyéves fiának első napját az iskolában, ezért elhagyta az elfekvőt, ahol utolsó hetében kezelték, és Thomasszal az oldalán megtette az utat az iskolába. Másnap a 31 esztendős édesanya halálba szenderült, férjével, Simonnal és három gyermekével az ágya körül.
Mr. Hogg szerint "inspiráló" hatással volt mindenkire felesége bátorsága, amellyel az emlőrák agresszív formája ellen küzdött. "Boldog volt édesanyaként, úgy tűnt, hogy kiteljesítette az életét" - mondta a gyászoló férj. "Sosem érdekelték az anyagiak, csak azt akarta, hogy a családja körülvegye. Nem lett volna szabad elhagynia az elfekvőt, de ilyen volt Gemma - makacsságában a végsőkig kitartott."
A család éppen Nagy-Britanniából készült Franciaországba költözni, amikor Mrs. Hoggnál gyulladásos emlőrákot mutattak ki. Ez a betegség egyik legagresszívabb és legritkább formája, amely a betegek mindössze 4 százalékát érinti. 2008-ban fél éves kemoterápiát kapott, és emlőeltávolító műtéten esett át. Annak ellenére, hogy gyógyultnak nyilvánították, tavaly októberben kiújult a rák, és három hónappal később az orvosok közölték, hogy a rák elterjedt, és állapota gyógyíthatatlan.
A bátor édesanya ekkor elkezdte felkészíteni gyermekeit, a hatéves Isabelle-t, a négyéves Thomast és a kétéves Jamest a nélküle töltött életre. Kispárnákat készített nekik a fényképével, amire a következőt írta: "Amikor szükséged van egy ölelésre, én mindig itt vagyok!" Emlékdobozokat is készített olyan tárgyakkal megtöltve, amelyek segítenek a gyerekeknek emlékezni rá. Megírta önéletrajzát, és rengeteg családi fényképet is készíttetett. Legutolsó hőstette gyermekeiért az volt, hogy elhagyta a crawley-i St. Catherine elfekvőt, és személyesen kísérte el Thomas fiát az iskolába.
VÍZ VAGY KÓLA? GONDOLD MEG!
Hiába minden prédikáció az egészséges életmódról, a méregtelenítésről, vagy akár a helyes bőrápolásról, az öregedési folyamatok késleltetéséről, ha NEM ISZUNK ELEGENDŐ MENNYISÉGŰ, JÓ MINŐSÉGŰ TISZTA VIZET, hiába is strapáljuk magunkat!
Hisz az egész életnek a víz az alapja. Ezzel kapcsolatban álljon itt egy-két megdöbbentő statisztikai adat: Amerikában az emberek 75%-a krónikusan vízhiányos (ez vonatkozik az emberiség felére is). Az európaiak sem állnak jobban a maguk csekély 60%-ával. Az érdekessége a dolognak, hogy a vízszegény afrikai országokban előfordul, hogy több vizet isznak, mint nálunk (és többre is becsülik a tiszta vizet!)
Az amerikaiak 37%-ánál a szomjúságérzet annyira figyelmen kívül hagyott, hogy gyakran összetévesztik az éhségérzettel. Ebből egyenesen következik, hogy a pohár helyett az ételhez nyúlnak, aminek aztán a végeredménye a kóros elhízás, hiszen szervezetük nem kapja meg azt a mennyiségű folyadékot sem, amely normalizálhatná az emésztési folyamatokat.
További tények: többek között már pár deci víz hiánya is 3%-kal csökkenti az anyagcserét...
Egy washingtoni egyetem felmérése szerint egyetlen pohár víz már csökkentette a diétázók 100%-ának az éhségérzetét...
A nappali fáradtság, levertség egyik első számú okozója a vízhiány...
Folyamatban lévő kutatások kimutatják, hogy a hát és ízületi fájdalmakban szenvedők 80%-ánál már napi 8-10 pohárnyi víz is csökkenti a fájdalmakat...
Már 2%-os folyadékveszteség is megzavarhatja a rövidtávú emlékezetet, nehézségeket okozhat az alapműveletek elvégzésénél és összpontosítási zavarokat egy adott szöveg értelmezésénél...
Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a hólyagrákra...
Azok a hölgyek, akik nem esnek teherbe - annak ellenére, hogy a vizsgálatok szerint nem meddők ,- szinte kivétel nélkül mind vízhiánnyal küzdenek...
A szervezet és a bőr öregedése is egyértelműen a vízhiányra vezethető vissza...
Tényleg annyi vizet iszunk, mint amennyire szüksége lenne a szervezetünknek?
A szükséges mennyiségű vízfogyasztás könnyen kiszámolható: testsúlykilogrammonként 30 ml tiszta vízre van szüksége a szervezetnek naponta, amelyet kis adagokban elosztva, folyamatosan kellene meginni minden nap. Ez egy 50 kilós ember esetében 50x30 ml, azaz 1500 ml (másfél liter) tiszta víz.
Tehát tiszta vízről van szó, nem pedig kávéról, sörről, levesről stb, mert ezek nem számítanak bele a vízfogyasztásba!
Pedig, ha tudnánk, mennyiféle nyavalya kialakulását megelőzhetnénk csupán a tiszta ivóvíz fogyasztásával!
Régi regényekben olvasható, ha elájult a kisasszony, akkor szolgák hada rohant hozzá tiszta vízzel.
Mi történik ma? Bekapunk rá valami dilibogyót...
Fejfájásra régen a tisztavíz volt a megoldás. Ma egy kávé, ami mellesleg vízelvonó hatású, tehát többet árt, mint használ... Ezt a régi presszósnők jól tudták, hisz minden csésze kávé mellé felszolgáltak egy pohár csapvizet vagy szódát. A régi időkben se szeri, se száma nem volt a különböző vízkúráknak. Mára mi maradt ezekből?
**az USA több államában a rendőrség baleseti helyszínelői 2 gallon (kb. 8 liter) kólát visznek magukkal, hogy a baleseteknél az úttestre folyt vért azzal távolítsák el. Ugyanis a kóla, sitty-sutty, kicsapja a vérsejteket...
**ha egy steak-et egy tálba teszik, és kólával leöntik, két nap alatt feloldódik...
**a WC-kagyló tisztítására: öntsünk egy dobozos kólát a kagylóba és hagyjuk ezt az igazi "csodaszert" egy óráig hatni, utána öblítsük le. A kagyló maradéktalanul tiszta lesz. Szebb, mint a "kacsa" után...
**rozsdafoltok eltávolítása egy krómozott felületről: Dörzsöld be a felületet egy kólába áztatott alumíniumfóliával...
**az autó akkumulátor pólusairól könnyedén eltávolítható a korrózió, ha egy doboz kólát öntünk rá. Elképesztő, ahogyan pezseg...
**egy berozsdásodott csavar meglazítható, ha pár percig egy kólába áztatott rongyot teszünk a csavarra...
**ha kenőanyagokat akarunk eltávolítani egy szövetből, öntsünk a mosógépbe a mosószer mellé egy doboz kólát, és futtassuk le a programot. A doboz kóla segít a kenőanyag-maradékok eltávolításában...
**eltávolítja a szélvédő szennyeződéseit is...
**a kóla forgalmazók már 20 éve használják a teherautók motorterének tisztítására!
És még sorolhatnánk... Ja, és mellesleg, iható is!
Hasznos információ: A kóla aktív hatóanyaga a foszforsav, melynek pH értéke: 2,8 (tehát igen erős sav).
Egy vasszöget 4 nap alatt old fel teljesen. Ez a foszforsav, többek között, kioldja a csontjainkban lévő kalciumot és ezáltal hozzájárul a csontritkulás kialakulásához (amely manapság már népbetegség).
De a kisgyermekek tejfogát is oldja. A kólaszirupot koncentrált formában szállító tartálykocsikat veszélyes anyagokat jelző táblával kell ellátni...
Ezek után már csak az a KÉRDÉS, mit szeretnénk inkább, egy pohár tiszta vizet vagy egy kólát?
A HŰTLENSÉG OKAI (Kissé felületes "statisztikai" adatokkal...)
Miért teszi a férfi?
*** Szexuális vágyait szeretné kielégíteni. (24 százalék)
*** Belefáradt a házasságba. (19 százalék)
*** Szenvedélyre éhes. (18 százalék)
*** Sikerélményre vágyik. (12 százalék)
*** Szeretne kipróbálni vad dolgokat. (12 százalék)
*** Keresi álmai asszonyát. (7 százalék)
*** Egyedül érzi magát. (5 százalék)
*** Nem tapasztalt még eleget. (3 százalék)
Miért teszi a nő?
*** Szeretetre vágyik. (28 százalék)
*** Nem érzi a férje mellett nőnek magát. (21 százalék)
*** Nem jó otthon a szex. (19 százalék)
*** Problémás a házassága. (11 százalék)
*** Elég a monotóniából. (11 százalék)
*** Bosszúból lép félre. (5 százalék)
*** Próbára teszi stabil kapcsolatát. (4 százalék
*** Fél az öregségtől. (1 százalék)
Ezt a videót is érdemes megnézni!
ANYAI ELFOGADÁS
Piciny fiamnak kék szeme van,
A másiknak sötét, bogár;
Ez játszi, vidám, mint a tavasz,
Az szenvedélyes, mint a nyár.
Emebben annyi szelídség van,
Amabban annyi dac, szeszély;
Ez engedelmes, mint az angyal,
Amaz parancsol, s mit se fél.
Ez szép, mert arca szende, bájos,
S mint galamb tolla, oly fehér;
Az, mert szemében annyi tűz van,
Arcában annyi ész, erély.
És nem tudom, hogy melyik drágább,
Hogy melyik kedvesebb nekem,
Csak azt tudom, hogy mind a kettőt
Oly végtelenül szeretem!
(Bálintffy Etelka)
2010. október 9., szombat
SOHA NE ADD FEL! HARCOLJ AZ ÉLET(ED)ÉRT, HA KELL!
"Egy hölgy olyan
állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető professzor - aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember -
azt mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor
hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja - aki engem egyébként jól ismert és
tisztelt - felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az
eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos hitt
abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt.
Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen.
Mindennek ellenére az élet levegője ott vibrált a beteg körül.
Én csak egyet kérdeztem tőle: - Hisz-e abban, hogy életben marad?
Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy
megoperálom.
Ez nem egy racionális döntés volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt.
Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának.
Én ennek ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez,
megfogtam a kezét, megsimogattam a
fejét.
Mivel nem akartam, hogy a többi kollégám megmosolyogjon, ezért egészen
halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat: "Ugye, megígérte nekem, hogy
nem hagy cserben?
Önnek élnie kell! Értse meg: van esélye! Nem szabad föladnia!"
A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és egy hónap múlva, a körülményekhez
képest, gyógyultan távozott.
Ami a döbbenetes, az most következik...
A beteg azt mondta nekem, hogy köszöni a mondataimat.
Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, mikor voltam nála és miket suttogtam a fülébe. Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez
és ez az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították.
Azt mondta a hölgy: "Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne
temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudtam
velük szemben védekezni."
Ez a nő mindent elmondott.
Azt mondta: "Alig vártam, hogy maga odajöjjön hozzám, és
beszéljen az életről."
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a
szemhártyája kiszáradjon.
Életfunkciói nem voltak.
Nyilvánvaló, hogy a szemével nem láthatott és a fülével nem
hallhatott, hanem valami mással, amiről mi nem tudunk.
Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem tudunk vagy nem tud
még az orvostudomány -, nem azt jelenti,
hogy az nincs is.
Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy a
kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt.
De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti
élményeikről,
pedig elvileg semmilyen
élményük nem lehetne.
A nagyobb szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a
keringést és a szívműködést.
Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira.
Miután megoperáltuk a szívét, újraindítjuk.
Az újraindítás számomra mindig egy katartikus pillanat.
Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről pontosan
beszámolnak.
Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról, amelyről ő beszámol, nevezetesen
a szív újraindításának élményéről abban az állapotban, ő, a tudomány mai
álláspontja szerint, nemhogy nem érezhet semmit,
de nem is élhet."
(Részlet: Dr. Papp Lajos, szívsebész
előadásából, a kómáról)
2010. október 8., péntek
ÉLETMENTŐ ÖLELÉS
Egyhetes ikreket inkubátorba kellett tenni, és úgy volt, hogy csak az egyik marad életben.
A kórház nővére szembeszállt a szabályokkal, és a babákat közös inkubátorba helyezte.
Miután betette őket, az egészségesebb baba átvetette karját testvérén, és átölelve tartotta.
Erre a kisebbik szívverése stabilizálódott, és testhőmérséklete is normálisra emelkedett.
(Esti Judit interjúja nyomán)
2010. október 4., hétfő
2010. október 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)