1. Ne félj a vitáktól!
Bár a régi bölcsesség szerint nem érdemes haraggal a szívünkben lefeküdni, az sem fel-tétlenül jó megoldás, ha egész éjjel vitázunk. Lehet, hogy ha átmenetileg felfüggesztjük a viszályt, és kipihenjük magunkat, másnap már azt sem fogjuk tudni, mi is volt annyira bosszantó. Az a mese sem igaz, amelyik szerint a harmonikus kapcsolatokban sosincs vita. De van, csak a felek pontosan tudják, hogy nem az a lényeg, ki „nyer” (egy elmérgesedő vitában egyébként soha senki sem nyer igazán), hanem az, hogy mindkét fél által elfogadható kompromisszum szülessen.
Ez sem mindig lehetséges, de az is jó, ha egyszer az egyik fél, máskor pedig a másik enged egy kicsivel többet.
2. Beszélj világosan!
Ha két ember között megszűnik az őszinte beszéd, akkor a kapcsolatuk sem tart már sokáig: a sértett csend kiváló táptalaja a találgatásoknak, az összeesküvés-elméleteknek. Ám ha képesek vagyunk a legkényesebb kérdésekről is őszintén beszél-ni, akkor minden rendben van.
Természetesen nem mindegy, milyen hangon adjuk elő a mondanivalónkat – a sértődött, vád-ló hangnem általában nem vezet jóra, ellenben azok az üzenetek, amelyek úgy kezdődnek, hogy „én”, és azzal folytatódnak, hogyan érezte magát az illető a másik tetteitől, általában célba találnak. A nem verbális kommunikáció, vagyis a testbeszéd is sokat számít. Azt is tartsuk szem előtt: ha nem mondjuk el, mi hiányzik az életünkből, a párunk aligha fogja kitalálni.
3. Ne dolgozz, hanem játssz a kapcsolatért!
Sokszor halljuk, hogy a jó kapcsolaton dolgozni kell. Ez viszont a legtöbb emberben azt a képzetet kelti, hogy a kapcsolat összetartása kemény, embert próbáló feladat. Pedig a véres verejtéknél sokkal fontosabb, hogy fordítsunk időt és energiát a spontán tevékenységekre, és némi humorral szemléljük az élet dolgait.
Rendszeresen tervezzük be a kettesben töltött időt, akkor is, ha napjaink nagy részét a munkánk és a gyerekeink töltik ki. Találjunk olyan elfoglaltságot, amelyet a párunkkal szeretünk csinálni, legyen ez akár egy hobbi, egy jó film vagy egy vacsora. Az is sokat lendíthet a viszonyunkon, ha együtt próbálunk ki valami újat.
4. Óvatosan a szavakkal!
Ne kérjünk bocsánatot, mert eltér a véleményünk a másikétól, csak ezt megfelelő formában közöljük. Azzal a céllal pedig végképp ne kérjünk elnézést, hogy a másik rosszul érezze magát. A „köszönöm” szót viszont bármikor használhatjuk, nem csak akkor, ha a másik valamilyen komoly szívességet tett. A legapróbb kedves gesztust is nyugodtan meghálálhatjuk így.
A „de” szócska viszont kerüljön ki a szótárunkból – amennyire lehet. Különösen akkor, ha előtte azt mondtuk:: szeretlek.
5. Bízz benne!
A biztonság iránti vágyunk a legalapvetőbb igények egyike a szükségleteink rangsorát felállító Maslow-piramisban. Ha ez nem teljesül, aligha tudunk feljebb lépni a piramisban és teljes mértékben kiaknázni a lehetőségeinket.
A kapcsolatainkban is érzelmi és fizikai biztonságra van a legnagyobb szükségünk ahhoz, hogy önmagunkat adhassuk, kitárulkozzunk vagy megbízzunk a másikban. Egy egészséges, jól működő kapcsolatban mindkét fél elismeri és elfogadja a másik érzéseit, akkor is, ha ő épp mást gondol az adott történésről.
6. Nem baj, ha különböztök!
Bár az interneten naponta ömlik ránk az ezoterikus maszlag az „igazi szerelemről” és a „tökéletes lélektársról”, a hosszú távú kapcsolat nem arról szól, hogy egyformák legyünk vagy azzá váljunk (ez egyébként nagyon unalmas is lenne).
Sokkal jobb, ha megtanuljuk jól kezelni a különbözőségünket, azt, hogy adott esetben eltér a véleményünk filmekről, ételekről, vagy épp arról, milyen mértékű rendnek kellene uralkodnia az otthonunkban. Ezek arra is jók, hogy megmutassák, hányféle nézőpont létezik még a sajátunkon kívül.
7. Bújj hozzá!
A szeretetteljes érintés segíti a szervezetünkben a kötődés hormonja, az oxitocin termelődését, így megkönnyíti az érzelmi elköteleződést – épp ezért óriási szükségünk van rá.
Persze nem árt odafigyelni arra is, hogy a másiknak milyen az érintéshez való viszonya, így meg tudjuk találni a mindkettőnk számára elfogadható mértéket. Természetesen a szexualitás is fontos része a kapcsolatnak, ám ahelyett, hogy azt várnánk, mindig olyan tüzesek leszünk, mint az első évben, fogadjuk el, hogy vannak változások mind az együttlétek mennyiségében, mind pedig a minőségében. Itt is sokat segíthet az őszinte kommunikáció és az igényeink világos kifejezése.
8. Jussatok kompromisszumra!
Szó sincs róla, hogy a házimunka bármelyik félnek is a kötelessége len-ne, amelyikbe a másik esetleg – ha jó napja van – besegít.
Érdemes inkább megegyezni abban, hogy kinek mi a feladata a ház körül, és átvenni azt, amit a másik nagyon utál, nekünk viszont nem okoz gondot. Így megmenekülünk a nemszeretem feladatoktól, és nem lesz konfliktus például abból, hogy már megint kinek kellett volna elmosogatnia.
9. Üzenj neki a szeretetnyelvén!
Gary Chapman amerikai családterapeuta írta le az úgynevezett szeretetnyelveket, vagyis azt, hogy milyen módokon képesek az emberek a másik számára kifejezni a szeretetüket, illetve „venni” a szeretetüzeneteket. Ezek lehetnek az elismerő szavak, a testi kontaktus, a minőségi, közös időtöltés, illetve az ajándékok és a szívességek. Ha nem értjük egymás szeretetnyelvét, abból súlyos félreértések származhatnak.
Épp ezért érdemes feltérképezni, mi jelenti a társunknak a szeretetet, hogyan igyekszik kötődését a tudtunkra adni, és mit várna tőlünk. De mi is adjuk tudtára, milyen gesztusoktól érezzük a ragaszkodását.
Szerző: Csiki Judit
(Forrás:nlcafe.hu)
