NŐK

Látogatók száma

2016. július 29., péntek

Válaszd Őt, aki ...


Válaszd azt, aki mellett nem kell megjátszanod magad. 
Akinél a játszmák, trükkök, praktikák szükségtelenek. 
Kinek figyelmét nem kell kiharcolnod, nem kell görcsösen megfelelned. 
Aki elől nem kell elrejtened hibáidat. 
Akivel az együttlétek, az érintések könnyedek, természetesek, 
akár a levegővétel. 
Akinek már puszta jelenléte is egyszerre villanyoz fel, s csillapít. 
Aki mellett még a szürke hétköznapok ajtaja mögött is áldás minden perc. 
Válaszd Őt, aki mellett nem kell feladnod önmagad. 
Válaszd Őt, mert ha Őt választod, magadat is választod! 
/Golden Dawn /

2016. július 2., szombat

9 tipp a tartós párkapcsolatért

Mi a titka a hosszú távú kapcsolatoknak? Miért ünnepli meg az egyik pár boldogan az aranylakodalmát, és miért válik el a másik alig egy-két év után? Vajon mire kell odafigyelnünk, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a kapcsolatunkból?


1. Ne félj a vitáktól!
Bár a régi bölcsesség szerint nem érdemes haraggal a szívünkben lefeküdni, az sem fel-tétlenül jó megoldás, ha egész éjjel vitázunk. Lehet, hogy ha átmenetileg felfüggesztjük a viszályt, és kipihenjük magunkat, másnap már azt sem fogjuk tudni, mi is volt annyira bosszantó. Az a mese sem igaz, amelyik szerint a harmonikus kapcsolatokban sosincs vita. De van, csak a felek pontosan tudják, hogy nem az a lényeg, ki „nyer” (egy elmérgesedő vitában egyébként soha senki sem nyer igazán), hanem az, hogy mindkét fél által elfogadható kompromisszum szülessen. 
Ez sem mindig lehetséges, de az is jó, ha egyszer az egyik fél, máskor pedig a másik enged egy kicsivel többet.
2. Beszélj világosan!
Ha két ember között megszűnik az őszinte beszéd, akkor a kapcsolatuk sem tart már sokáig: a sértett csend kiváló táptalaja a találgatásoknak, az összeesküvés-elméleteknek. Ám ha képesek vagyunk a legkényesebb kérdésekről is őszintén beszél-ni, akkor minden rendben van. 
Természetesen nem mindegy, milyen hangon adjuk elő a mondanivalónkat – a sértődött, vád-ló hangnem általában nem vezet jóra, ellenben azok az üzenetek, amelyek úgy kezdődnek, hogy „én”, és azzal folytatódnak, hogyan érezte magát az illető a másik tetteitől, általában célba találnak. A nem verbális kommunikáció, vagyis a testbeszéd is sokat számít. Azt is tartsuk szem előtt: ha nem mondjuk el, mi hiányzik az életünkből, a párunk aligha fogja kitalálni.
3. Ne dolgozz, hanem játssz a kapcsolatért!
Sokszor halljuk, hogy a jó kapcsolaton dolgozni kell. Ez viszont a legtöbb emberben azt a képzetet kelti, hogy a kapcsolat összetartása kemény, embert próbáló feladat. Pedig a véres verejtéknél sokkal fontosabb, hogy fordítsunk időt és energiát a spontán tevékenységekre, és némi humorral szemléljük az élet dolgait. 
Rendszeresen tervezzük be a kettesben töltött időt, akkor is, ha napjaink nagy részét a munkánk és a gyerekeink töltik ki. Találjunk olyan elfoglaltságot, amelyet a párunkkal szeretünk csinálni, legyen ez akár egy hobbi, egy jó film vagy egy vacsora. Az is sokat lendíthet a viszonyunkon, ha együtt próbálunk ki valami újat.
4. Óvatosan a szavakkal!
Ne kérjünk bocsánatot, mert eltér a véleményünk a másikétól, csak ezt megfelelő formában közöljük. Azzal a céllal pedig végképp ne kérjünk elnézést, hogy a másik rosszul érezze magát. A „köszönöm” szót viszont bármikor használhatjuk, nem csak akkor, ha a másik valamilyen komoly szívességet tett. A legapróbb kedves gesztust is nyugodtan meghálálhatjuk így.
 A „de” szócska viszont kerüljön ki a szótárunkból – amennyire lehet. Különösen akkor, ha előtte azt mondtuk:: szeretlek.
5. Bízz benne!
A biztonság iránti vágyunk a legalapvetőbb igények egyike a szükségleteink rangsorát felállító Maslow-piramisban. Ha ez nem teljesül, aligha tudunk feljebb lépni a piramisban és teljes mértékben kiaknázni a lehetőségeinket. 
A kapcsolatainkban is érzelmi és fizikai biztonságra van a legnagyobb szükségünk ahhoz, hogy önmagunkat adhassuk, kitárulkozzunk vagy megbízzunk a másikban. Egy egészséges, jól működő kapcsolatban mindkét fél elismeri és elfogadja a másik érzéseit, akkor is, ha ő épp mást gondol az adott történésről.
6. Nem baj, ha különböztök!
Bár az interneten naponta ömlik ránk az ezoterikus maszlag az „igazi szerelemről” és a „tökéletes lélektársról”, a hosszú távú kapcsolat nem arról szól, hogy egyformák legyünk vagy azzá váljunk (ez egyébként nagyon unalmas is lenne). 
Sokkal jobb, ha megtanuljuk jól kezelni a különbözőségünket, azt, hogy adott esetben eltér a véleményünk filmekről, ételekről, vagy épp arról, milyen mértékű rendnek kellene uralkodnia az otthonunkban. Ezek arra is jók, hogy megmutassák, hányféle nézőpont létezik még a sajátunkon kívül.
7. Bújj hozzá!
A szeretetteljes érintés segíti a szervezetünkben a kötődés hormonja, az oxitocin termelődését, így megkönnyíti az érzelmi elköteleződést – épp ezért óriási szükségünk van rá. 
Persze nem árt odafigyelni arra is, hogy a másiknak milyen az érintéshez való viszonya, így meg tudjuk találni a mindkettőnk számára elfogadható mértéket. Természetesen a szexualitás is fontos része a kapcsolatnak, ám ahelyett, hogy azt várnánk, mindig olyan tüzesek leszünk, mint az első évben, fogadjuk el, hogy vannak változások mind az együttlétek mennyiségében, mind pedig a minőségében. Itt is sokat segíthet az őszinte kommunikáció és az igényeink világos kifejezése.
8. Jussatok kompromisszumra!
Szó sincs róla, hogy a házimunka bármelyik félnek is a kötelessége len-ne, amelyikbe a másik esetleg – ha jó napja van – besegít. 
Érdemes inkább megegyezni abban, hogy kinek mi a feladata a ház körül, és átvenni azt, amit a másik nagyon utál, nekünk viszont nem okoz gondot. Így megmenekülünk a nemszeretem feladatoktól, és nem lesz konfliktus például abból, hogy már megint kinek kellett volna elmosogatnia.
9. Üzenj neki a szeretetnyelvén!
Gary Chapman amerikai családterapeuta írta le az úgynevezett szeretetnyelveket, vagyis azt, hogy milyen módokon képesek az emberek a másik számára kifejezni a szeretetüket, illetve „venni” a szeretetüzeneteket. Ezek lehetnek az elismerő szavak, a testi kontaktus, a minőségi, közös időtöltés, illetve az ajándékok és a szívességek. Ha nem értjük egymás szeretetnyelvét, abból súlyos félreértések származhatnak. 
Épp ezért érdemes feltérképezni, mi jelenti a társunknak a szeretetet, hogyan igyekszik kötődését a tudtunkra adni, és mit várna tőlünk. De mi is adjuk tudtára, milyen gesztusoktól érezzük a ragaszkodását.

Szerző: Csiki Judit
(Forrás:nlcafe.hu)

Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő

20 évig várt a diplomájára és harcolt a nők egyenjogúságáért

1897 májusában a budapesti tudományegyetemen rengeteg újságíró tolongott az orvosi diplomák kiosztásakor. Mindnyájan a hetedik doktorjelöltre voltak kíváncsiak, aki szürke selyemruhában állt a többiek között, 50 éves volt, és nő. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, aki majdnem húsz évig küzdött azért, hogy nők is szerezhessenek diplomát Magyarországon.
Hugonnai Vilma egy szegény grófi család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot Nagytétényben, 1847. szeptember 30-án. 16 évesen fejezte be a bentlakásos leányiskolát, és ezzel a legmagasabb iskolai fokozatot is megszerezte, amit akkoriban egy nő elérhetett. Szeretett volna továbbtanulni, mert nagyon érdekelték a természettudományok, ez azonban akkor nem volt lehetséges. 18 évesen férjhez ment Szilassy Györgyföldbirtokoshoz, és hamarosan teherbe esett. Első szülése után az orvostudományok és a nőgyógyászat felé fordult az érdeklődése. Ekkoriban ez lehetetlen, sőt kifejezetten veszélyes hóbortnak számított itthon. 1864-ben Madách Imre így beszélt a nőkről:
„A nő korábban fejlődik, de teljes férfiú érettségre sohasem jut: könnyebben tanul és felfog, de híján van a teremtő géniusznak. Dilettáns marad, és soha a művészetet és tudományt előre nem viszi.”
És mindezt egy tanult, ismert író mondta, az átlagember még ennél is kevesebbre tartotta akkoriban a nők képességeit.

„Attól féltek, hogy ezt a nőt több asszony is követi majd”

1872-ben a 25 éves Hugonnai Vilma megtudta, hogy Svájcban már járhatnak egyetemre a nők, ezért engedélyt kért és kapott férjétől arra, hogy beiratkozhasson. Az engedély mellé pénzt azonban nem kapott sem Szilassytól, sem édesapjától, sőt azt sem engedték meg neki, hogy a hatéves fiát magával vigye Svájcba. Hugonnai összecsomagolt, beiratkozott az egyetemre, és miközben dolgozott, hogy legyen mit ennie, kiváló eredménnyel diplomázott. Az egyetem klinikáján volt szülésznő és ápolónő a tanulmányai alatt, diplomavédése után a zürichi sebészeten dolgozott orvosként. 1880-ban jött haza Magyarországra, mert nagyon hiányzott a gyermeke, ezért hátrahagyva svájci karrierjét.


Magyarországon azonban a svájci diploma nem volt érvényes, honosítani viszont nem akarták, mert attól féltek, hogy ezt a furcsa nőt több asszony is követi majd. Trefort Ágoston, közoktatási miniszter először arra hivatkozott, hogy bár a grófnőnek van diplomája, de a középfokú végzettsége hiányzik, így nem praktizálhat. A 34 éves Hugonnai Vilma ezért letette az érettségit, második nőként Magyarországon. Aztán arra hivatkoztak, hogy a koedukált felsőoktatásnak nincs megfelelő szabályozása itthon.
Hugonnai Vilma
Hugonnai Vilma

Hugonnai többször is kért meghallgatást a minisztertől, aki azzal érvelt, hogy a tudományos pályára lépő nők megzavarnák az államot, és felforgatnák a tudományos életet.

Végül Trefort kiskaput ajánlott: járja ki a bábaképzőt, és dolgozzon diploma nélkül, senki nem fogja megbüntetni ezért. A bábaképzőt el is végezte, azonban oklevele megszerzése után szülésznőként dolgozott, mert nem akarta, hogy kivételezzenek vele. Közben férje egyre nehezebben viselte felesége törekvéseit, azt, hogy dolgozni akar, saját fizetésért. 1884-ben váltak el, Hugonnai akkor már a női egyenjogúság harcos szószólója volt.
1887-ben a doktornő újra férjhez ment, másodszor már saját választása szerint: Wartha Vince vegyészprofesszorhoz, aki egyenrangú szellemi partnerként kezelte. Vilma 40 évesen szülte meg közös gyermeküket, egy kislányt, aki szintén a Vilma nevet kapta. A magyar kormány végül 1895-ben rendelkezett a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzéséről. A grófnő újból kérte zürichi oklevelének elismertetését, de erre megint várnia kellett, hosszas procedúra kezdődött, amelynek során előírták neki három szigorlat letételét.

Hugonnai Vilmát 1897-ben, csaknem két évtizeddel svájci diplomájának megszerzése után avatták doktorrá.


Mivel diplomája megszerzése után sem csökkent az ellenállás a dolgozó, diplomás nőkkel szemben, ezért Hugonnai Vilma megírta A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát, amelyben a női emancipáció mellett érvelt, és részt vett a leánygimnáziumok megszervezésében. Sajnos egészen a világháború kitöréséig kellett arra várnia, hogy a nőkkel szembeni ellenállás megtörjön, ekkor ugyanis mindenkire szükség volt a sebesültek ellátásában, nőkre és férfiakra egyaránt. 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, és az összes kolléganőjét is felszólította erre. Szinte minden Magyarországon addig diplomát szerzett orvosnő követte, betegmegfigyelő állomásokat hozott létre több magyar városban is, amiért végül katonai kitüntetésben részesült. Közben kamasz lánya és férje is meghalt, vagyis mire elérte célját, hogy az orvosnőket a társadalom elfogadja, addigra teljesen egyedül maradt.
Hugonnai Vilma
Hugonnai Vilma

Élete végén súlyos csalódás érte: az egyetemi keretszámokat szabályozó numerus clausus törvényben a zsidók és más kisebbségek mellett a nők továbbtanulását is jelentősen korlátozták. Amikor 1922-ben meghalt, egyetlen orvosi szaklap sem emlékezett meg róla.

Életéről Kertész Erzsébet írt könyvet 1965-ben, Vilma doktorasszony, az első magyar orvosnő életregénye címmel. Hamvai a Kerepesi úti temetőben nyugszanak 1980-tól, ahová a Rákoskeresztúri temetőből vitték át. Nevét számos iskola és szobor őrzi, utolsó lakhelyén, a budapesti Bíró Lajos utca 41.számú épületén emléktáblát is állítottak neki. 2014-ben a Turay Ida Színház Doktornők címmel színdarabot mutatott be Hugonnai Vilma életéről, és Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyvéből is sokan emlékezhetnek erre a kitartó, okos asszonyra.
(Forrás: nlcafe.hu)