Amikor az isteni teremtő atya Tvastri meg akarta teremteni a nőt,
meg kellett állapítania, hogy már felhasználta minden anyagát a férfi teremtéséhez.
Így körülnézett, és alapos megfontolás után fogta:
a Hold keringését,
a kúszónövények kerekded mozgását,
az indák simulékonyságát,
a füvek remegését,
a nád magasba nyúló karcsúságát,
a virágok frisseségét,
a levelek súlytalanságát,
az elefántormány vékonyodó karikáját,
az őzek szemének pillantását,
a méhraj laza rendjét,
a napsugarak örömteli ragyogását,
a felhők zokogó panaszát,
a nyuszik félénkségét,
a pávák hiúságát,
a papagáj keblének puhaságát,
a gyémánt keménységét,
a méz édességét,
a tigris kegyetlenségét,
a tűz izzásának meleg fényét,
a hó hidegét,
a szajkó fecsegését,
a kakukk csalogató hívását,
a daru kétszínűségét
és a fogoly hűségét.
S mikor mindez együtt volt, megteremtette a nőt,
és odaadta a férfinak...
