http://elofolyoirat.blog.hu/2012/01/08/versvasarnap_orsos_anna_manna
Mánfa, 2006. augusztus 20.
Meggyötörve
Futok, rohanok, ahogy tudok
Szívem a torkomban dobog
Ébren vagyok, vagy álmodom?
Félelemből áll a gyerekkorom
Üldözött vadként csendben bújok
Dühödt vérebként idegenbe üldöz
Kicsi vagyok, magányosan rettegek
Fohászkodom, észre ne vegyen
Ha menekülni nem tudok
Sarokba szorítva patkányként nyüszítek
Már megint súlyosat vétkezek
Tiltakozok a bánásmódja ellen
Állítólag nem fogadok szót
Visszabeszélek, és szemtelen vagyok
Büntetést kapok emlékezetem óta
Megértést, szánalmat nem érez
Lesújt barna bányász szíjjal
Söprűnyéllel dagasztja kezem-lábam
Bőröm repeszti aranyeső ággal
Vasalózsinór nyomait viselem
Falba veri fejem tanulságul
Pofonokat kapok, hajam tépi
Hangosan sírnom nem szabad
Térden állva bocsánatot kérek
Felnőve bicskát állít derekamba
Kutyapórázzal próbál leláncolni
Menekülök, visszafogni nem tud
17 évig nevelt így apám !!!
