Empátia Mit jelent e szó, vajon létezik, ki még érti?Él még oly ember, ki mások jajszavát meg is éli? Léteznek még oly lelki szülők és oly anyák, Kiknek kezét fogva, a nyomort szeretet hatja át? Kik megosztják a nincstelennel saját kis semmijük. Árnyékot adnak, vagy ha fázol, levetik pendelyük? Hová lett az emberség ebből a világból? Hová lett a szeretet, mi gyertyaként világol? Közönyből falakat húznak, s mögötte megbújva, Neked való boldogságról papolnak újra, meg újra! "Segíts magadon, az isten is megsegít" - mondják. Istenre hárítva sivár lelkük levetett mocskos rongyát. Jó szó el nem hagyná szájukat, nyomorultat látván Pedig saját kopár, kietlen lelkük az, mi égre kiált már! Pénzért becsületet vesznek Ők, kik becstelenek voltak. Élőnek tűnnek, de kapzsi-önző lelkükben már holtak. Ők is megértésre vágynak, sorsukkal megelégedetlen, Szeretetet koldulnak, dacosan, keményen és nyersen. Meg nem értett lelkük nyomorát harsányan mutatva, Egy világot okolnak, kezükben hamis tükröt tartva. Míg nem éljük meg más sorsának jajszavát, Míg lelkünket a sivár közöny hatja át, Míg éhes gyermeksírás szállhat fel az égig, Míg egyetlen nyomorult is harcol a puszta létig, Nem lesz e földön se nyugalom, se béke, Rideg közönytől pusztul el majd minden, és örökre vége! Mert torzult lelkek kapzsi nyomora nem érhet az égig, Haláltusáját folytatja lent az igazi lét ...mígnem elenyészik. | ||
| M. Laurens | ||
(Forrás: poet.hu)
