Várni.
Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről.
A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz,
előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet,
különböző fogadalmakat teszel,
megígéred magadnak, hogy megváltozol
- miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul,
míg meg nem érkezik.
Két nő lakik bennem:
az egyik meg akar ismerni minden kalandot,
át akar élni minden örömet és szenvedélyt,
a másik viszont hétköznapi életet szeretne,
biztonságot, nyugalmat, boldog családot.
Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.
Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket
- de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk.
Úgyis a szív dönt, s csakis az ő döntése számít.
(Coelho)
