A feszültség, a szorongás, a félelem jól ismert kellemetlenek érzések. Születésünktől fogva megtanuljuk, hogy hol, milyen helyzetekben és helyeken leselkedik ránk veszély és megtanulunk a fenyegető veszéllyel megküzdeni, azt elhárítani vagy elkerülni. A szorongás tehát egy kiváló jelzés, mely környezetünkhöz való adaptív alkalmazkodásban segít minket. Ez az a reakció, mely biztosítja az egyed számára a veszély felismerését és megteremti az arra való reagálás feltételeit, a fennmaradás lehetőségét, különböző természeti és tárgyi környezetben. Jelzés és felkészülés. Nehéz helyzetek megoldásához szükség van bizonyos mértékű szorongásra, túl nagy szorongás azonban megbéníthatja az embert. Egy valami biztos: a szorongás valamit jelez az egyén számára, lehet, hogy már nem egy támadó vadállat jelenlétét, hanem a belső bizonytalanságot, diszharmóniát.A szorongás érzése tehát természetes. Akkor válik betegséggé, ha túlon-túl átszövi az egyén életét, túl gyakran jelentkezik, vagy olyan helyzetekben, melyek indifferensek, nem jelentenek fenyegetést. Ilyenkor elszakad eredeti, védő funkciójától, önálló életet kezd élni. Sok szenvedést okoz, zavarja, időnként akár megbénítja a személyt, aki ilyen szorongásos állapotban képtelen a helyzetnek megfelelően, ésszerűen cselekedni.
A szorongásnak ez a formája - melyet már betegségnek is nevezhetünk- jelen lehet állandóan az életünkben, mintegy állandó készenléti állapotot eredményezve, valamely ismeretlen veszély elhárítására. Ebben az esetben a személy folyamatosan szorong, feszült, fél, retteg, álmatlanságban szenved, irritált, kimerült.
Más esetekben a szorongás heves testi reakciókkal, rohamokban jelentkezik. Az un. pánik rohamokban leggyakoribb a heves szívdobogás, légszomj, verítékezés, félelemérzés, a helyzet és önmaga feletti kontroll elvesztésének kínos érzése.
A szorongás megjelenhet konkrét szituációkhoz kötve, pl. tömött buszon, metróban, zsúfolt áruházakban, liftben, hidakon stb., vagy látszólag minden kiváltó ok nélkül is. Sok ember szenved valamilyen szorongástól, szorongásos betegségtől.
Vajon mi válthatja ki a szorongásos reakciót, irreális félelmet olyan helyzetektől, melyek mások számára banálisak?
A jelenséget sokan, sokféleképpen magyarázzák.Lehetnek az egyén múltjában kellemetlen élmények, események, olyan dolgok, amelyekre sokszor talán nem is emlékszik, régen elfelejtett, mégis fontos.
Vegyünk egy példát: valaki egy zsúfolt moziban, koncerten a nagy tömegben úgy érzi elsodorják, nem kap elegendő levegőt, megfullad, eltapossák, nem tudja uralni a helyzetet, nem tud elmenekülni, az élete, testi épsége veszélybe kerül. A helyzet veszélyességét túlértékeli, „katasztrófizája”, heves testi tünetekkel és nagy szenvedéssel járó szorongásos rohamot él át. Később más, hasonló, gyakran valójában veszélytelen helyzetekben is kialakul a fenti reakció és elkezdi elkerülni ezeket a helyzeteket. A tünet ekkor már elszakad a kiváltó eseménytől és megkezdi önálló életét. Az egyén nem képes elkülöníteni a számára ténylegesen veszélyt jelentő helyzeteket és ilyen esetben szinte mindig kialakul a szorongásos válasz.
Minden olyan helyzet szorongáskeltő lehet, mely az életre valamilyen veszélyt jelent, másrészt a megoldásban a személy bizonytalan, a menekülésre képtelen. Maguk a helyek és helyzetek is ki tudják váltani a szorongásos reakciót.
Az egyén az ilyen helyzeteket nagy szenvedéssel éli át, gyakran attól is tart, hogy a szorongás pregnáns jeleit mások is észreveszik rajta s így kialakul az elkerülő, fóbiás viselkedés. A fóbiás viselkedés „kiterjedhet” más, a kiinduló helyzethez hasonló helyzetekre, azaz generalizálódik, s nem ritka, hogy közlekedési fóbia esetén kezdetben csak egy, később valamennyi tömegközlekedési eszközt elkerüli a személy. Ez a viselkedés jelentősen beszűkíti az életterét, nem ritkán teljesen ellehetetleníti. Az, hogy a tünetek mennyi szenvedéssel járnak, mennyire szűkítik be az életet jelzi a betegség súlyosságát.
A fóbiás szorongás öngerjesztő jellegű, a szorongó ember minél inkább elkerüli az ilyen helyzeteket annál jobban bebizonyosodik, hogy képtelen legyőzni szorongását. Ezek a szituációk még megoldatlanabbnak, legyőzhetetlenebbnek tűnnek a számára, mágikus jelentőséggel bírnak.
Nagyon sok ember szenved titkolva vagy bevallottan hasonló jellegű problémáktól és szintén sokan hihetetlen erőfeszítéseket tesznek a normális életvitelre, szorongásaik leküzdésére. Egyesek elkerülik ezeket a szorongató helyzeteket, szerencsés esetben úgy tudják alakítani mindennapi életüket, hogy ne kelljen ilyen helyzetbe kerülni, közel költöznek a munkahelyükhöz, nem járnak moziba, színházba. Mások életében teljesen eluralkodik a félelem és sokszor több évtizedig ki sem teszik a lábukat a lakásukból, hiszen minden ami kívül van veszély forrása lehet. Megint mások hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy nap, mint nap legyőzzék a félelem démonát és birkóznak a szorongással.
Támogatásra, együtt érzésre van szükségük a környezetükben élőktől anélkül, hogy bárki jótékonyan megpróbálná megoldani helyettük a problémát , hiszen mindenki csak a saját félelmein uralkodhat.
Nem segít a bagatelizálás, a túlóvás, olykor még az együttérzés is kevés. Tenni kell!
A közvetlen környezetnek, családnak, barátoknak, munkatársaknak nagy a szerepe és felelőssége abban, hogy hogyan éli meg a szenvedő ember a saját betegségét, ha értetlenséggel, ellenségességgel, kirekesztéssel találkozik, a helyzet csak súlyosbodhat. Mit tegyünk tehát?
Az, aki ilyen nehézségekkel küszködik, nem biztos, hogy átlátja helyzetét és képes annak eldöntésére, mikor kérjen külső segítséget. Talán a szégyen, a félelem, a tünetek irreális volta is akadályozza ebben. Ilyenkor a környezete segíthet, amennyiben a szorongásos tünetek rontják az életminőségét, beszűkítik ellehetetlenítik az életét, feltétlenül szakember, pszichológus vagy pszichiáter segítségét kell kérni.A terápia során is sok esetben segíthet, aktív résztvevő lehet a barát vagy családtag, a „veszélyt jelentő” helyzetekkel való megküzdésben. Támaszt, biztonságot adhat akár csak a jelenléte is a küszködő személynek.
A kezelés többnyire ambulánsan történik és két részből áll. Egyfelől a gyógyszeres kezelésből, melynek során szorongáscsökkentőt és antidepresszívumot kap(hat) a beteg. Az új, korszerű szorongásoldók hatékony és veszélytelen eszközök a szorongásos zavarok gyógyításában.
A kezelés másik része a pszichoterápia. Ebben különböző pszichoterápiás technikák is eredményre vezethetnek.: például a relaxáció, a hipnózis, leggyakrabban azonban mégis a kongitív-viselkedés terápiát használjuk. Ennek során a páciens megtanulja elkülöníteni a számára valóban veszélyt jelentő ingereket a veszélytelentől, megismeri saját testi reakciót és azok befolyásolását. Szembesül és megküzd a korábban számára elviselhetetlen helyzetekkel.
Úrrá lesz saját lelki és test történésein. Az ily módon felépített és elvégzett gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés nagyon hatékony, sok beteg számára teljes gyógyuláshoz vezet. Ebben a folyamatban nagy szerepe van a családnak és a környezetnek, akik ilyenkor az együttérzésen és tolerancián kívül tevőleges részvétellel is hozzájárulhatnak a beteg gyógyulásához, akár segédterapeutaként is közreműködhetnek.
A szorongásos betegségek, a fóbiák gyógyítása -hasonlóan más betegségekhez- sok időt és türelmet igényelnek mind a hozzátartozóktól, mind a pácienstől, mind a kezelőtől, de a jobb életminőség, a teljesebb élet reményében mindenképpen megéri a befektetést.
Dr. Herr Judit
