Mother Earth - Joanne Shenandoah - Native American Indian - Iroquois Lan...

KÖRFORGÁS

CSAK ANYA?

                                                                                                                                                                                                                             Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját. Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...? ''Persze, hogy van munkám!"- csattant fel a nő, ''Anya vagyok!" ''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"- hangsúlyozta a hivatalnok. Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszercsak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".                                                                        ''Mi a foglalkozása?"-kérdezte. Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak. ''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''                                                                                       A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében, és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.         Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta. 
''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel- "pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni: "Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit az anyák nem) laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon kívül).                      A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'' 
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt. 
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák: "Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén '', és a Dédnagymamák: ''Ügyvezető tudományos munkatársak"? Szerintem igen!!! És hiszem, hogy a nagynénik: "Tudományos munkatárs-helyettesek".

KISMAMÁKNAK PRAKTIKUS...

http://www.taga.nl/taga-video.asp?lang=eng

A GYŰRŰ

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. 

Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,

 amely – a szomorú napokon vígasztalja, - a nehéz helyzetekben bátorítja, - a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. 
Egyetlen szó került a gyűrűre: 

„ELMÚLIK”…

MIT AKAR A NŐ?

Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben az annak erdejében vadászott.

A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, 

mivel ilyen büntetés járt

annak, aki vét más tulajdona ellen.

De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, 

és szabadságot kínált neki, 

feltéve, hogy 1 éven belül helyesen válaszol 

egy nehéz kérdésre.

A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?

Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, 

az ifjú Artúr

számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...

Ennek ellenére még mindig jobb volt, 

mint akasztófán végezni, 

így aztán visszatért országába, 

és elkezdte kérdezni az embereket:

a hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, 

a szerzeteseket, a bölcseket és

az udvari bolondot... 

Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző                                                  választ adni.

Viszont mind azt tanácsolták neki, 

kérdezze meg a vén boszorkányt, 

mert csak ő tudhatja a helyes választ. 

Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról

köztudott volt a királyságban, 

hogy borsos árat kér szolgálataiért 

Eljött a megbeszélt év utolsó napja, 

és Artúrnak nem volt más választása, mint

beszélni a varázslónővel. 

Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, 

de előtte

Artúrnak el kell fogadnia az árat.

A banya feleségül akart menni Gawainhoz, 

a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, 

Artúr legjobb barátjához.

Artúr borzadva nézett a banyára: 

púpos és rusnya volt, csak egy foga volt,

gusztustalan hangok kíséretében,

 émelyítő szag áradt belőle. 

Még sohasem

látott ilyen visszataszító teremtést. 

Megrettent attól, hogy arra kérje

legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet. 

Ám amikor értesült a

javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, 

hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért, 

és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.

Kihirdették az esküvőt, 

a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt:

a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.

Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült. 

Így is történt: a választ meghallva a

szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.

De micsoda esküvő volt az... az egész udvar ott volt, 

és senki sem érezte magát bánatosabbnak, 

mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergődő

Artúr.

Gawain udvariasnak, 

nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott.

 A boszorkány pocsékul viselkedett, 

kézzel evett, közben pedig szörnyű hangokat 

és szagokat bocsátott ki magából.

Eljött a nászéjszaka, 

amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, 

hogy feleségével egyesüljön. 

És akkor belépett a szobába a legszebb lány, 

akit férfi valaha is álmodott. 

Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. 

A lány azt felelte,

mivel a férfi udvarias volt vele, 

idejének egyik felében a rettentő, 

másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni. 

Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?

Micsoda kegyetlen kérdés...! 

Gawain gyorsan mérlegelni kezdett.                                                Legyen mellette napközben egy imádni való, fiatal nő, 

akit mutogathat a barátainak,

és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? 

Vagy mutatkozzon nappal a

szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse 

egy ifjú szépséggel...?

A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga.

Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal 

szép hölgy lesz, mivel a

férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, 

hogy életének ura legyen.                                                                                                                           Mi ebből a tanulság?

 NEM SZÁMÍT, CSINOS VAGY CSÚNYA-E A NŐ... 

HA NEM ÉLHETI AZ ÉLETÉT, 

AKKOR BOSZORKÁNNYÁ VÁLTOZIK...

KÖZÖMBÖS ÉS (ÖN)GYÓGYÍTÓ ÉNEK....(Ismerős?!)

Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, mint máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem,
érzem.
Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap.
Mint egy perce még.
Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz.
Már nem akarom megsimogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan.
Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj.
De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit.
Hétköznapi leszek Veled.
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.
Nehéz a szívem, de majd, ha akarom, nem fáj.
Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy?
Gondolsz – e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz?
Jó így?
Így jó most?
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek.
Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással.
Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség.
A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok.
Kiírlak.
Magamból.
Csak rám ne nézz.
(Kovács Ákos)

LAZULJ EL,...ÉS TÖLTÖDJ FEL!

http://www.youtube.com/watch?v=21dfilSok-A&feature=related

AZ IDEÁLIS TÁRS

ÉREZD JÓL MAGAD !

SZERETNI KELL? (POPPER PÉTER)

Ismerd meg a VONZÁS TÖRVÉNYÉT!

VÁGY...

A FÉLELEM LEKÜZDÉSE (Domján László)

FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEK (Popper Péter)

FÉLELEM A MAGÁNYTÓL (Popper Péter)

A NŐ

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a NŐ


Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem
Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem
És a tolvaj s az áldozat egyformán ő
Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig - a NŐ


Ő, akin nem látok át
Egyik mosollyal csal
Másik sóhajjal vall
Ő élvez minden csatát
És ha vesztésre áll
Kész egy újabb szabály


Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre
Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne
Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető
Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig - a NŐ


Ő, akit sodor a tánc
Milyen irányba lép?
Mikor mondja, elég?
Ő, kit a jövődben látsz
Aki karjába rejt
Aztán kétségbe ejt


Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse
Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte
És ha megkapod, attól csak a hiánya nő
Vele betelni nem tudsz
Mert ő az a lány, az az örökké asszony - a NŐ
(Billy Joel)