A diagnózistól a gyógyulásig
A betegség és én. Lépésről lépésre. Ez volt a munkacíme ennek a cikknek, aztán megváltoztattuk. Vicces, mert eszembe jutott róla egy történet… Akkor , amikor megbarátkoztam a halál gondolatával, csúnya, pokoli fájdalmakkal teli éjszaka volt. Nem bírtam aludni egy szemhunyásnyit se. És valamiért, ne kérdezzétek, hogy miért, Cserháti Zsuzsa A boldogság és éncímű dalát hallgattam. Ömlöttek belőlem a könnyek meg a szavak, és papírra vetettem minden félelmemet. Csak magamnak. Jó volt kiírni, segített a szembenézésben és az elfogadásban. Állítom, hogy ezért (is) tartok most ott, ahol tartok, és ezért tudom nektek ebben a cikkben olyan jól összeszedni, hogy tulajdonképpen milyen stádiumokon át is ment az én utazásom a pokol legeslegmélyére és vissza. Szentesi Éva írása.
A betegségemet a végstádium előtt egy lépcsővel fedezték fel, amikor még éppen menthető volt a helyzet. Persze veszteségeket követelt, és csupán egyetlen orvos volt az országban, aki vállalta a műtétemet. Összességében nézve egész jól megúsztam az egészet. Hiszen élek. És van erőm, eszem, tehetségem leírni, hogy mi is történt velem.
1. A diagnózis
Méhnyakrák, áttéttel a vastagbélre. Hanyatt vágott. De nem volt idő kétségbeesni. A tumort elő kellett kezelni hat adag kemoterápiával, hogy valamelyest visszahúzódjon, és operálható legyek.
2. Az első hat kemo
Ez a néhány hónap, a körülményekhez (illetve a későbbiekhez) képest egész tűrhető volt. Kihullott a hajam, ami először nagyon furcsa volt, de gyorsan megszerettem, hogy én, az örökké rövid hajú csaj, hosszú parókákkal kísérletezhetek.
Az első kört egészen könnyen megúsztam – ami a külső változásokat illeti: nem fogytam le, nem lettem fakóbb, és viszonylag jól tűrtem a rosszulléteket is.
Ez volt a műtét előtti időszak.
3. A nagy és csúnya operáció
Wertheim műtétnek hívják. Azt jelenti, hogy a beavatkozás során nemcsak a méhet távolítják el, hanem a kismedencei nyirokcsomókat, és a méhhel együtt mindkét oldali petevezetéket és petefészket, valamint a hüvely felső egyharmadát. Ennek a műtétnek az a célja, hogy a női nemi szervek régiójában eltávolítsa azokat a szerveket, amelyeket megtámadhat a betegség. Ez az orvosi meghatározás. A köznyelvi pedig az, hogy kipakolnak. Teljesen.
A kemónak köszönhetően a tumor visszahúzódott a vastagbélről, de sok orvos szerint így sem lehetett volna megoperálni, mert a daganat még rajta volt a bal lábam mozgásáért felelős ütőéren. Végül egyetlenegy szakember vállalta a beavatkozást – ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy apránként lehámozza az érről a tumort. A műtőben az összes orvos azt tanácsolta neki, hogy varrjon össze. De ő nem hagyta magát. A műtét tökéletesen sikerült. Sajnos a méhem és a kismedencei nyirokcsomóim odalettek. De a petefészkeimet végül sikerült megmenteni, tehát béranyával még lehet kisbabám.
4. A műtét után jön az igazán kemény
Egy ekkora műtét után brutális dolgok várnak egy nőre.
Hosszú hónapok telnek el, amíg visszaáll az anyagcsere, amikor elhagyható lesz a katéter (valakinek örök életére kell, attól függően, mennyire radikális az operáció). De például a vizelési ingerem sosem fog visszatérni, mert az ezért felelő idegek ki lettek műtve. Folyamatosan figyelnem kell magamat, a hólyagomat, mikor lesz tele, nehogy túlcsorduljon. A műtét után sokat küzdöttem a körülményekkel és a megváltozott helyzettel, a megváltozott testemmel. Igyekeztem ragaszkodni ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban és legészrevétlenebbül álljon vissza minden a régi mederbe. Már amennyire lehetséges.
Akik méhnyakrák után szívesen és hatékonyan segítenek a felépülésben: a
Mályvavirág klub. Minden információ megtalálható az oldalukon. Profi rehabilitációs programjuk van, amelyet ingyen és bérmentve lehet igénybe venni.
5. A második műtét – újabb vágás a heg mentén
A Wertheim során megsérült az uréterem (ami a veséből szállítja a folyadékot a hólyagba). Ez azt jelentette, hogy hosszú hónapokon keresztül pelenkáznom kellett magam, mert szivárgott a vizelet. Gondolhatjátok a nyári negyven fokban milyen kellemes volt Tena Comfortban ülni… Ráadásul sokáig az orvosoknak sem volt fogalma arról, mi lehet a szivárgó folyadék. A sugárkezelésemet kezdtük volna, mikor egy másik doktornő jelezte, hogy ez így nem lesz jó, meg kell műteni, addig nem lehet sugarazni. Ezzel nőtt annak a kockázata, hogy visszajön a tumor, hiszen nem kaptam utókezelést. De nem akartam egész életemben pelenkában ülni. A második operáció október végén volt. És sikerült! Teljesen negatív szövettannal gyorsan túl voltam az egészen. Örültem.
6. A második diagnózis
Más néven: a jéghideg zuhany. Fél év tünetmentesség után tavaly télen visszajött a rák. A bal csípőmön lévő idegpályára és erekre ült rá, és most már tényleg egyáltalán nem lehetett operálni. Nem volt más megoldás, mint…
7. Az újabb kör, brutális kemoterápia
Ezt, az első kör kemóval ellentétben már iszonyú nehezen viseltem. Sokkal erősebb dózist kaptam, és nyilván a nagy műtét sem tett jót a fizikumomnak. Ráadásul időközben visszanőtt a hajam – teljesen göndörre, noha azelőtt egyenes volt. Ami most újra kihullott, méghozzá villámgyorsan. És súlyos ütemben elkezdtek rólam leolvadni a kilók is. A kezelést ráadásul megspékelték egy 28 adagos sugárterápiával is, ami még jobban leszedált. Folyamatosan fájt a gyomrom, amit rendesen szétcsesztek a fájdalomcsillapítók meg a mérgek. Nyilván a sugár sem kedvezett neki, még akkor sem, ha nem nyílegyenest a gyomromra lőtték.
8. Az utolsó felvonás
Aminek sokáig nem tudtam a végét. Nagyon nehezen viseltem. A rákkal együtt én is elfogytam; az erőm, a súlyom, a szépségem, az étvágyam, az életkedvem. Nem tudtam járni, enni, felülni, feküdni, kvázi semmit csinálni. Anyám ápolt nonstop, állandó felügyeletre szorultam. Azt még valahogy fel tudja dolgozni az ember, hogy nem dolgozhat, nem járhat a megszokott helyeire, vagy csak simán le a boltba egy kurva kifliért. Az is elfogadható, hogy a tükröt le kell takarni, mert horrorba illő a látvány. Pont leszartam mondjuk, hogy mennyire vagyok szép, olyan fájdalmaim voltak.
A vég akkor jött el, amikor már enni se bírtam. Elkezdtek infúzióval táplálni, nem volt más megoldás. Na, most el lehet képzelni, hogy az infúziónak nincs halvány rózsaszínre sütött steakíze meg -illata. Magyarul pont annyira vacak az egész, mint ahogy hangzik. Számomra ez volt a legnehezebb része az egész tortúrának.
9. A gyógyulás
A semmiben, a sötétben, a testem és a lelkem határainál úgy éreztem, nincs már több erőm, elfogyott belőlem minden.
El kellett fogadnom a tényt: lehet, hogy meghalok. Érdekes, hogy ez a momentum, az elfogadás elhozta az oly régóta áhított, végtelen nyugalmat.
Attól a ponttól kezdtem el igazán gyógyulni. Lassan, de biztosan, javultak, és a végére egészen jók lettek az eredményeim. Májusban pedig megkaptuk
a világ legjobb hírét: teljesen eltűnt a daganat!
Na, annál még a világ összes Oscar-díja, születésnapja, karácsonya és esküvője sem jobb. Nekem elhihetitek.
Szentesi Éva
(Forrás: wmn.hu)
