Egy érem két oldala
“Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”
Az optimista és a pesszimista személyiség
Az embernek minden nap szembe kell néznie nemcsak örömteli eseményekkel, hanem kihívásokkal, kritikus stresszhelyzetekkel is. Nem mindig könnyű ezzel a rengeteg élménnyel egyszerre elboldogulni, és a pesszimista, illetve az optimista ember ilyenkor másképp reagál. A különbség a helyzet érzékelésében, értékelésében, és az arra adott reakciókban rejlik.
Fontos, hogy az optimista ember nem attól derűlátó, hogy kizárja a kudarcok lehetőségét, esetleg tagadja azokat mindenáron, hanem hisz abban, hogy képes lesz a negatív eseményekkel, tényezőkkel is hatékonyan megbirkózni, a pozitívnak pedig őszintén tud örülni.
Az optimista ember reális keretek között, de alapvetően azt feltételezi, hogy le tudja győzni a kihívásokat.
Fontos, hogy az optimista ember nem attól derűlátó, hogy kizárja a kudarcok lehetőségét, esetleg tagadja azokat mindenáron, hanem hisz abban, hogy képes lesz a negatív eseményekkel, tényezőkkel is hatékonyan megbirkózni, a pozitívnak pedig őszintén tud örülni.
Az optimista ember reális keretek között, de alapvetően azt feltételezi, hogy le tudja győzni a kihívásokat.
A tehetetlenség a rossz gondolkodásmód eredménye
A pozitív pszichológiai elmélet egyik megalkotója, Martin Seligman amerikai pszichológus kimutatta, hogy a negatív gondolkozás mintázatai negatív érzelmi reakciókhoz vezetnek. Így a veszélyérzet szorongást okoz, a veszteségekre gondolás szomorúságot, a sérelmek felidézése, megelőlegezése haragot vált ki.
Ha úgy gondolkozunk, hogy állandóan szerencsétlenség leselkedik ránk, hogy azok „mindig” megtörténnek velünk („egy örök vesztes vagyok”) ez elkerülhetetlenné is válik. Ha életünk minden területén csak a rosszat látjuk, még ha csak egy bizonyos területen jelentkezett is a hiány, akkor gondolkodásunk pesszimista.
Ez a tehetetlenség érzéséhez, depresszióhoz vezethet.
Ha úgy fogjuk fel a rossz helyzeteket, amik „néha” előfordulhatnak velünk, gondolkodási stílusunk optimistává válik. Az ilyen ember úgy érzi, hogy ha hasonló helyzetbe kerül, az másképp fog végződni.
Ha úgy gondolkozunk, hogy állandóan szerencsétlenség leselkedik ránk, hogy azok „mindig” megtörténnek velünk („egy örök vesztes vagyok”) ez elkerülhetetlenné is válik. Ha életünk minden területén csak a rosszat látjuk, még ha csak egy bizonyos területen jelentkezett is a hiány, akkor gondolkodásunk pesszimista.
Ez a tehetetlenség érzéséhez, depresszióhoz vezethet.
Ha úgy fogjuk fel a rossz helyzeteket, amik „néha” előfordulhatnak velünk, gondolkodási stílusunk optimistává válik. Az ilyen ember úgy érzi, hogy ha hasonló helyzetbe kerül, az másképp fog végződni.
Az optimista gondolkodásmód elsajátítható
A tanulható optimizmus jelensége is Martin Seligman nevéhez köthető. Ez nagyon jó hír lehet azoknak, akik a tanult tehetetlenség miatt úgy érzik, nem tehetnek semmit életük javítása érdekében.
A tanult optimizmus azt jelenti, hogy vitába szállunk a negatív gondolatainkkal, realistább szemléletet alakítunk ki, és helyet hagyunk az optimizmusnak is.
A tanult optimizmus fejlesztésével önmagunkat is reálisabban láthatjuk, és így hatékonyabb terveket dolgozhatunk ki a jövőre vonatkozóan.
A tanult optimizmus azt jelenti, hogy vitába szállunk a negatív gondolatainkkal, realistább szemléletet alakítunk ki, és helyet hagyunk az optimizmusnak is.
A tanult optimizmus fejlesztésével önmagunkat is reálisabban láthatjuk, és így hatékonyabb terveket dolgozhatunk ki a jövőre vonatkozóan.
Az optimizmus önmagában még nem elég, mivel Seligman szerint léteznek „dinamikus” és „passzív” optimisták is. A dinamikus megteremti és keresi a lehetőségeket, a passzív egyszerűen csak hisz (vagy hinni akar) a jóban, és kívülről várja a kezdeményezést, a segítséget. Az utóbbi típus természetesen hamarabb lesz áldozata a tanult tehetetlenségnek egy nehéz élethelyzetben, hiszen befolyásolhatóbb a külső körülmények által, és kevésbé észleli előre az akadályokat. Ha csak az örömre és élvezetre törekszünk, még könnyen kiszolgáltatottak maradhatunk.
A valódi tanult optimizmus, amiből a dinamikus optimisták táplálkoznak, önvizsgálatot, önfejlesztést és gyakorlást igényel. Fontos kifejleszteni azt a képességet, hogy a pozitív gondolatokból tettek legyenek, a szép elméletekből valóság, a gondolkodásmintából viselkedésminta.
A valódi tanult optimizmus, amiből a dinamikus optimisták táplálkoznak, önvizsgálatot, önfejlesztést és gyakorlást igényel. Fontos kifejleszteni azt a képességet, hogy a pozitív gondolatokból tettek legyenek, a szép elméletekből valóság, a gondolkodásmintából viselkedésminta.
Több mint pozitív gondolkodás
Fontos, hogy lássuk a különbséget a pozitív gondolkodás és a tanult optimizmus között. A pozitív gondolkodás arra épít, hogy próbáljunk meg hinni olykor minden alapot nélkülöző, feldobó állításokban. Bizonyítékok hiányában a legtöbb ember gyorsan szkeptikussá válik, és nem tud azonosulni ezekkel a kijelentésekkel.
A tanult optimizmus ezzel szemben a tényszerűségre épít. Ez a pesszimizmust felülvizsgáló technika, és a pozitív célokhoz vezető út lépéseinek feltérképezése. Ha a cél elérése fontos a számunkra, és látjuk az eléréséhez szükséges utat, ki tudunk tartani az elkerülhetetlen akadályok ellenére is.
A pozitív gondolatok „mozgásba lendítik” nem csak a cselekedeteket, hanem a hormonokat, az anyagcserét is, így egyensúlyban tartják az egész szervezet működését.
Aki hajlamos a negatív életszemléletre, annak fokozatosan szoktatnia kell magát ahhoz, hogy a rossz, bénító és szorongást keltő gondolatait el tudja engedni, és helyettesíteni tudja optimista életszemlélettel.
(Forrás: boldogsagprogram.hu)
